Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
n 63. szám. A bábák képzése, működésüknek előfeltételei, megélhetésüknek biztosítása e tekintetben azok a kérdések, amelyek az utóbbi évtizedekben úgy külföldön, mint belföldön előtérbe nyomultak. A jelen törvényjavaslat a bábaképzés ügyét nem vonja szabályozási körébe. Az 1934. évben Londonban és az 1936. évben Berlinben tartott nemzetközi bábakongresszus tárgyalási anyaga az e tekintetben nálunk még megoldásra váró feladatokat szemléltetően megvilágítja. A jelen törvényjavaslat keretében csupán a legégetőbb két kérdésre : a magánbábák gyakorlatának külön engedélyhez kötésére és a hatósági bábák javadalmazásának rendezésére terjeszkedtem ki. Hazánkban a bábagvakorlat kérdését a törvényhozás az 1876 : XIV. t.-c. 49.-50. §-ában és az 1908 : XXXVIII. t.-c. 27.-33. §-ában szabályozta. A törvény a gyakorlat folytatásához csupán tiszti főorvosi képesítő okmányt vagy szülésznői oklevelet kíván meg, amelyet a törvényhatósági kisgyűlésben ki kell hirdetni. Az akkori viszonyoknak megfelelő ez az elrendezés ma már teljes mértékben idejétmúltnak tekinthető; Avégből, hogy a bábagyakorlat újabb szabályozásának szükségessége kellő megvilágításban álljon előttünk, vegyük szemügyre az alábbi megállapításokat. A szülészeti ügyek miniszteri biztosa a bábák értelmi színvonalára és tudására nézve az 1932—1933. években vizsgálatokat végzett. Ennek során az akkor működő 5583 bábát 51 kivételével megvizsgálták és őket értelmiségük, illetőleg képzettségük alapján három csoportba . osztották. Az okleveles bábák közül a »megfelelő« bábák csoportjába 863, az »átmenetileg használhatók« csoportjába 3087, a »teljesen használhatatlanok« csoportjába .1109 került. A 434 ú. n. másodrendű bába közül 169 bizonyult teljesen hasznavehetetlennek. A miniszteri biztos megállapítása szerint végeredményben » 2306 olyan személy találtatott a bábalétszámban, kivel foglalkozni teljesen felesleges, mert testi és szellemi fogyatkozásuk kizárja minden értelmi nevelés lehetőségét. E szörnyű személyzetnek mégis módja van az emberiséget életében veszélyeztetni, mert a régi elavult törvény »horribile dictu« élete végéig feljogosítja a báb agyakorlatra.« 3633 bábával háromhetes ismétlőtanfolyamo^ végeztettek, melynek befejeztével a teljesen használhatatlan bábák száma még mindig 981 volt. Hogy pedig a közegészségügyre ebből mekkora ártalom származik, kitűnik abból, hogy az 1932. évben az intézeten kívül előfordult 116.597 szülészeti eset (szülés és vetélés) közül orvos csak 18.830-nál (16-2%) volt jelen, míg a többinél csak bába, — s ezek között szerepelt a fentebb említett 981 »teljesen használhatatlan« is. Ugyancsak kedvezőtlen eredményeket mutat fel a bábák egészségügyi vizsgálata is, amely szerint a bábák 9%-ának volt szifilisze, 15%-a részben vagy teljesen süket, 4%-a alig látott és kb. 30%-a annyira elöregedett, hogy a bábamunka megfelelő elvégzésére képtelennek bizonyult. Egy másik, ismétlőtanfolyamra berendelt 400 bábára vonatkozó vizsgálat szerint 35 nagyothalló, 45 rosszul látó bábát találtak ; 12-nek volt lábszárfekélye, 6-nak kifekélyesedett méhelőesése, 2-nek méhrákja, 41-nek (11%) szifiliszes fertőzöttsége. Végeredményben a 400 bába közül csak 194 volt egészségesnek mondható. Egyéb tényezők mellett a bábakérdésnek ez a rendezetlensége is közrejátszik abban, hogy a vetéléseknek a születésekhez viszonyított középértéke az alábbi tudományos megállapítás szerint egyre emelkedik :
