Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
63. szám. 75 Göteborgban, majd 1922-ben Malmőben újabb Welander-otthonok felállítása követett. Törökországban a nemibetegségek elleni küzdelmet — főleg Istanbulban a világháború után — a Comission interallié de prophylaxie antivenerienne irányította. Ez a bizottság több gondozóállomást létesített s az egyéni megelőzés céljaira úgynevezett »Cabines prophylactiques«-t rendezett be. Az 1921 február 5-én kelt törvény kimondja, hogy minden szifiliszes egyén köteles magát tetszés szerint választott orvossal gyógykezeltetni. Szükség esetén elkülönítésnek és kényszergyógykezelésnek van helye. A tengerentúli országokban az angol dominiumok (Dél-Afrika 1919. évi, Nyugat-Ausztrália 1915. évi, Kanada 1919. évi törvénye), továbbá az Északamerikai Egyesült Államok 37 állama mondják ki a gyógykezeltetési kötelezettséget. E felsorolásból látható, hogy az utolsó 20 évben csaknem minden művelt állam új intézkedéseket, rendelkezéseket, törvényt hozott a nemibetegségek leküzdésére. Ezeknek az új intézkedéseknek szükségessége végeredményben két megváltozott körülmény felismeréséből származott. Az egyik a nemi erkölcs és a nemi élet megváltozottsága. Felismerték, hogy a hivatásos prostituáltaknak rendőri bejegyzése és ellenőrzése nem, vagy csak kivételes körülmények között (idegen helyőrségekben, tengerentúli kikötőkben) nyújt védelmet a nemi fertőzések ellen. A hivatásos és bejegyzett prostitúció mellett ugyanis számtalan faja virul a válogatás nélküli, anyagi ellenszolgáltatásért nyújtott nemiéletnek, amelyet mint titkos, alkalmi, átmeneti időszakos prostitúciót vagy mint rövid ideig tartó szabad szerelmi viszonyt jelölhetünk meg. Az ezekben résztvevő nők — és férfiak is — igen gyakran állandó betegség-terjesztők. Hazai viszonylatban a helyzet az, hogy ma Magyarországon a 160.100/1926. B. M. sz. rendelet értelmében a bejegyzett és a hatóságok által ellenőrzött kéj nők száma valamivel 2000 alatt van, akiknek mintegy fele Budapesten és a környéki városokban él. Ismerünk 30.000 lakosú magyar városokat, ahol egyetlen nő van a rendőrhatóságnál bejegyezve és áli állandó orvosi ellenőrzés alatt. Az pedig kétségtelen, hogy egész Magyarországon Nagy-Budapest leszámításával, nem csupán 1000, vagy abban a magyar városban nem csupán egyetlen nő folytat anyagi ellenszolgáltatásért válogatásnélküli nemiéletet. Ezeknek a száma a valóságban sokszorosan túlhaladja a bejegyzésre önként jelentkező nők számát s már ez a körülmény is indokolja, hogy az ezek által okozott fertőzések meggátlására törvényes intézkedéseket hozzunk. A másik megállapítás, amelyre a nemibetegségek elleni korszerű küzdelem támaszkodik, az orvostudomány haladása, amely ma már olyan eljárásokat bocsát rendelkezésünkre, melyekkel a nemibetegségek korán és könnyen felismerhetők és aránylag rövid idő alatt teljesen kigyógyíthatok vagy legalább is a betegek fertőzésmentessé tehetők. A mai gyógy el járásokkal a szifilisz fertőző időszaka mintegy egyötödére csökkenthető annak az időnek, ameddig régebben a betegség fertőző volt. Ha tehát minden beteget kezeléshez juttatunk, ezzel a fertőzések lehetőségét egyötödre csökkentjük. E kezelésekkel egyben azt is elérjük, hogy elmaradnak a nemibetegségek késői, az életet veszélyeztető, vagy korai megrokkanást létrehozó kórképei. A nemibetegségeknek Magyarországon valp alakulása kedvezőnek nem mondható. A legutolsó, 1928. évi adatgyűjtés 54.079 orvosi kezelés alatt álló nemibeteget mutatott ki. Kétségtelen azonban, hogy ez a szám a tényleges szám alatt van. Jellegzetes volt az 1928. évi adatgyűjtés tagozódása, mert ez rávüágított egyrészt arra, hogy a népességnek 7-l 0 / 00-e volt beteg, amiből 72-4% jutott a férfi- és 27-6% a nő-népességre, másrészt azonban feltárta azt is, hogy a megyei városokban és a 10.000 leieknél népesebb községekben a nemibetegek aránya 10*
