Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-63

63. szám. 55 (5) A (&) bekezdés alapján lakáson tartott vizsgálatért a vizsgált személy — amennyiben nála nemibetegségnek fertőzőképes vagy arra gyanús állapota nyert megállapítást — díjat köteles fizetni. A díjazás mértékét a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. (e) A belügyminiszter rendelettel állapítja meg azokat a kivételes eseteket, amikor nők vizsgálat céljából a (4) bekezdésben megjelölt esetekben is a kijelölt szervnél való megjelenésre kötelezhetők. 28. §. Ha a nemibeteg a 27. §. alapján megtartott vizsgálat után sem hajlandó magát rendszeresen kezeltetni, a 4. §. (5) bekezdésében megjelölt hatóság kényszerkezelést rendel el. A kényszerkezelést fertőzőképességre gyanús esetekben a nemibetegségek elleni védekezés szerveinek (35. §) igénybevételével járóbeteg-kezelés forrná] ában, fertőzőképes betegeknél pedig, főleg ha életmódjuk vagy foglalkozásuk által másokat veszélyeztethetnek, lehetőleg kórházi zártkezelés útján kell végrehajtani. A hatóság rendelkezésének szükség esetén kényszer útján szerez érvényt. 29. §. (1) A közhivatalnok, az orvos, úgyszintén mindazok, akik állásuk, hivatásuk vagy foglalkozásuk körében nemibetegségről tudomást szereznek, titoktartásra kötelesek. (2) Az orvosra nézve ez a titoktartás nem kötelező azokkal szemben, akiket a nemibeteg közvetlenül veszélyeztethet. Ugyancsak nem kötelezi titoktartás a biztosító intézetekkel, illetőleg biztosító szervekkel szemben az intézet, illetőleg szerv orvosát sem. (3) A jelen §. (1) bekezdésében foglalt tilalom nem érinti a honvédorvosoknak katonai szabályok alapján fennálló közlési kötelezettségét. 30. §. (1) Nemibetegek gyógykezelésére orvosnak sajtó útján vagy más módon felkínálkozni, nemibetegeket levelezés útján kezelni, végül a betegeknek közvetlen vizsgálat nélkül önkezelést ajánlani tilos. (2) Nemibetegségek gyógyítására gyógyszert vagy gyógyászati eljárást csak kifejezetten orvosi és gyógyszerészeti szaklapban vagy kizárólag orvosnak küldött szokásos kereskedelmi nyomtatványban vagy tudományos közlés alakjában szabad hirdetni. 31. §. (1) Dajkaszolgálatra felfogadni, illetőleg már szolgálatban álló személyt ily minőségben továbbra is alkalmazni csak akkor szabad, ha a dajka nemibeteggondozó intézeti, illetőleg városi vagy községi orvosi (körorvosi) bizonyítvánnyal igazolja, hogy nemibetegségben nem szenved. (2) Ha a háztartásban vagy a család körében nemibetegségben szenvedő vagy arra gyanús beteg él, nem szabad olyan dajkát felfogadni, aki egyidejűleg saját gyermekét is szoptatja. (3) Az (1) bekezdésben megjelölt dajkavizsgálat részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg. 32. §. (1) Gyermeket csak az fogadhat magához és csak ahhoz lehet gyermeket dajkaságba adni vagy nevelésre kihelyezni, aki nemibeteggondozó intézeti, illetőleg városi vagy községi orvosi (körorvosi) bizonyítvánnyal igazolja, hogy sem maga, sem a vele közös háztartásban élők nemibetegségben nem- szenvednek. (2) Nemibetegségben szenvedő gyermeket dajkaságba vagy nevelésre családba adni, illetőleg felfogadni nem szabad. (3) A belügyminiszter rendelettel állapítja meg azokat a kivételes eseteket, amikor nemibeteg csecsemő vagy gyermek ugyanilyen betegségben szenvedő személyhez dajkaságba vagy nevelésre kihelyezhető, illetőleg felvehető. 33. §. (1) A 27., illetőleg 34. §. alapján elrendelt vizsgálatoknál a nemibetegség megállapításához szükséges vérsavóvizsgálatot a belügyminiszter által kijelölt intézetek (laboratóriumok) látják el. (2) Az érdekelt a vérsavóvizsgálati eredmény felülvizsgálatát kérheti. A felülvizsgálást az Országos Közegész-