Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-63

56 63. szám. ségügyi Intézet díjmentesen köteles teljesíteni. (3) Az előző bekezdésekben megjelölt eljárás részletes szabályait a belügy­miniszter rendelettel állapítja meg. 34. §. A nemibetegségek terjedésének megakadályozhatása céljából a bel­ügyminiszter az ország egész területére vagy annak egy részére, az egész lakos­ságra vagy a lakosság egy részére köte­lező vers avó vizsgálat végzését, to­vábbá egyes foglalkozási ágakban min­den nemibetegség szempontjából vizs­gálat végzését rendelheti el. A megelőzés és gyógyítás intézményei. 35. §. A nemibetegségek elleni ható­sági védekezés szervei : a nemibeteg­gondozó intézetek, az intézetek külső működési területén az egészségvédelmi szolgálatok vagy a belügyminiszter ál­tal ezzel megbízott orvosok, továbbá a városok és községek e célra alkalma­zott nemibeteg-szakorvosai, végül be­tegek elhelyezésére a közkórházak és a tudományegyetemi klinikák. 36. §. (1) Nemibeteggondozó intéze­teket állíthatnak fel : 1. az állam, 2. a törvényhatóságok és községek, 3. a biztosító intézetek, 4. az ily célú egyesületek és intéz­mények. (2) A nemibeteggondozó intézetekben a betegvizsgálat ingyenes. (3) Nemibeteggondozó intézetet min­den vármegyében annak székhelyén, valamint minden olyan városban vagy községben kell létesíteni, amelyben a lakosok száma a legutolsó népszámlá­lás adatai szerint a harmincezret meg­haladja. (4) A nemibeteggondozó intézetek felállításának feltételeit, számát, belső és külső működési területét, azok szer­vezeti és működési szabályait a bel­ügyminiszter rendelettel állapítja meg. Azt, hogy a biztosító intézetek hol tarthatnak fenn külön nemibeteggon­dozó intézetet, az érdekelt biztosító intézet meghallgatásával a belügymi­niszter esetenként állapítja meg. (5) Felhat al mázt at ik a belügyminisz­ter, hogy szükség esetében a (s) bekez­désben megjelölt helyeken kívül is nemibeteggondozó intézet felállítása, illetőleg további fenntartása iránt in­tézkedhessek. 37. §. (1) Nemibeteggondozó intéze­tet az állam, a törvényhatóságok és a községek közösen is fenntarthatnak. (2) A biztosító-intézetek —- ameny­nyiben külön nemibeteggondozó inté­zetet nem tartanak fenn — és a biz­tosító szervek az állami, törvényható­sági vagy községi nemibeteggondozó intézet felállítási és fenntartási költ­ségeihez hozzájárulni kötelesek. A költ­ségek a biztosító intézetet, illetőleg biztosító szervet abban az arányban terhelik, amint a nemibeteggondozó intézet területének biztosított népes­ségéhez — ideértve az igényjogosult családtagokat is — a nemibeteggon­dozó intézet egész működési területé­nek népessége viszonylik. (3) A belügj^miniszter — az érdekelt miniszterekkel egyetértően — éven­kint megállapítja azt az összeget, ame­lyet a biztosító intézeteknek, illetőleg az intézetek egyes biztosítási ágainak, valamint a biztosító szerveknek az illető évben a (2) bekezdésnek meg­felelően viselniök kell. A Magánalkal­mazottak Biztosító Intézetét hozzá­járulásra kell kötelezni azok után az összegek után is, amelyeket az elismert vállalati nyugdíjpénztárak az említett intézet egészségvédő és gyógyító eljá­rási alapja javára fizettek be. (4) Az {1) bekezdésben megjelölt esetben a nemibeteggondozó intézet fenntartójának azt kell tekinteni, aki a fenntartási költségek nagyobb ré­szét viseli. 38. §. (1) A nemibeteggondozó inté­zet külső működési területén a nemi­betegek hatósági gondozását és gyógy­kezelését az egészségvédelmi szolgála­tok vagy a belügyminiszter által meg­bízott orvosok látják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom