Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
44 62. szám. tőke ne az adóalapul szolgáló mérleget megelőző év mérlegében mutatkozó nagyságában, hanem az adókivetés alapjául szolgáló év mérlegében szerepelő összeggel vétessék számításba. A kétszeres adóztatás elhárítása érdekében méltányosnak tartottam, hogy a saját tőke bizonyos helyesbítésekkel szolgáljon az adó alapjául. Ennek a célnak elérése érdekében a mérlegben kimutatott veszteségnek, az ugyancsak társulati vagyonadó fizetésére kötelezett más vállalat részvényeiben fekvő vagyon arányos értékének és végül a külföldi leányvállalati részvények, valamint a külföldön levő telepek tiszta értékének az adó alapjául szolgáló saját tőkéből való levonását hoztam javaslatba. A beruházási hozzájárulás kivetésénél is alkalmazott elvek szerint kívánom a társulati vagyonadó alapját megállapítani a törvényhatósági és községi vállalatokra, a házrészvénytársaságokra, a mező- és erdőgazdasági vállalatokra, a korlátolt felelősségű társaságokra és a részvényekre alakult betéti társaságokra nézve. Ennek megfelelően a törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál az adó alapja a mérleg szerint mutatkozó tisztavagyon, az előbb említett családi jellegű vállalatoknál pedig a vagyonadóra vonatkozó rendelkezések szerint kiszámított tisztavagyon. A 21—22. §-okhoz. A társulati adó kulcsára vonatkozó általános érvényű rendelkezéseket, valamint a minimális adóztatás rendszerének további kiépítésével kapcsolatban felvett rendelkezéseket az általános részben már részletesen megindokoltam. A 23. §-hoz. A házrészvénytársaságok, valamint a mező- és erdőgazdasági vállalatok legkisebb adójának megállapítására vonatkozó különleges rendelkezésekre tekintettel gondoskodnom kellett oly jogszabályról, amely a szóbanlevő s működési körét egyéb üzletágakra is kiterjesztő vállalatok legkisebb adójának helyes megállapítását biztosítja. Ezekben az esetekben a szabály az, hogy a vállalatnak a ház-, valamint a mező- és erdőgazdasági ingatlanok kezelésén kívül üzleti tevékenységével kapcsolatos saját tőkéje után a 2% 0-es legkisebb adót kell kivetni. A belföldi vállalatok saját tőkéjének azt a részét, amely a 3. §-ban felsorolt üzleti jövedelmekkel kapcsolatos, a minimális adó terhe alól is mentesíteni javasolom azzal a megszorítással azonban, hogy az adó terhe alól* mentesként kezelt saját tőkerész nem lehet több 80%-nál, ennek következtében a vállalat terhére a saját tőke 20%-a után akkor is ki kell vetni a legkisebb adót, ha egész saját tőkéje az adómentesen kezelendő külföldi jövedelmeivel kapcsolatos. Egyebekben a saját tőkének az adó kiszámítása szempontjából szükséges megosztására vonatkozó rendelkezéseken a javaslat nem változtat. E tekintetben a szabály továbbra is a nyersbevételek aránya szerinti megosztás marad. • A 24. §-hoz. Az indokolás általános részében előadottakra tekintettel ez a §. külön indokolást nem igényel. A 25. §-hoz. A tantiemadó fokozatos kulcsait általában változatlanul fenntartottam. A tantiemadó alá eső bizalmas kiadásoknak a legmagasabb 25%-os kulcs alkalmazásával való megadóztatását javasolom. A 26. §-hoz. A társulati vagyonadó terhét 2\ f 5°/ 00-től fokozatosan 5% 0-ig emelkedő kulccsal javasolom megállapítani. A mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot megillető járulék egységesen 2'5%o-ben megállapított kulcsával szemben az adó terhének fokozatos kulcs alapján való megállapítását azért tartom indokoltnak, mert egyrészt nem vitás az, hogy a nagyobb vagyonban rejlő tőkeerő fokozottabb megterhelést bír el, másrészt a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot illető hozzájárulás alapjául a
