Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
62. szám. 45 nyers saját tőke szolgált, míg a társulati vagyonadó alapjának kiszámításánál, — amint arra már rámutattam — a saját tőkéből oly levonásokat kell eszközölni, amelyek éppen a magasabb kulcsok alá eső vállalatoknál a legjelentősebbek. A 27—31. §-okhoz. A kivetési eljárásra, az adóbevallás kiállítására és annak benyújtására, a vállalatok bejelentési kötelezettségeire, az adóbevallást be nem adó vállalatok ellen foganatosítandó intézkedésekre vonatkozólag felvett rendelkezések általában az eddigi gyakorlatnak felelnek meg, ezért' e §-ok külön indokolást nem igényelnek. Azzal à rendelkezéssel, hogy az adóbevallást legkésőbb az üzleti év utolsó napját követő három hónapon belül kell beadni, a bevallási határidőt egy hónappal megrövidítem. Ez az intézkedés az adókivetési munkálatok kellő időben leendő befejezését szolgálja. A 32. §-Jioz. A kivetett adók felosztásának eddig bevált rendszerén általában nem kívánok változtatni. Abból a helyes álláspontból kiindulva azonban,, hogy az adó megosztásánál minden jogos igényt ki kell elégíteni, az építkezési vállalatok által székhelyükön kívül végzett építkezéseket is olyan telephelyeknek kívánom tekinteni, amelyek után a kivetett társulati adó aránylagos része átutalandó. A 33. §-hoz. Az adóalap kimunkálása megokolttá teszi, hogy a vállalat üzleti könyvei bizonyos időközökben kötelezően megvizsgáltassanak. Ez a rendelkezés eddig a végrehajtási utasításban nyert szabályozást. A helyes kivetéshez fűződő fontos érdekekre való tekintettel, szükségesnek tartom ennek a rendelkezésnek magába a törvénybe való felvételét. A 34. §-hoz. A fizetési meghagyás kiadására vonatkozó rendelkezés külön indokolást nem igényel. A 35—37. §-olchoz. Az évközi változásokkal kapcsolatban felvett rendelkezések részben az eddigi jogszabályoknak felelnek meg, az adó megrövidítésekkel kapcsolatos pótelőírásokra vonatkozó rendelkezések pedig a törvényjavaslatban módosított elévülési szabályokkal összhangban vétettek fel. A 38—40. §-okhoz. A jogorvoslati eljárásban tervezett módosításra az általános indokolásban már rámutattam. A pontosan megjelölt kérdésekben a közigazgatási bíróság ítélkezését helyettesítő döntőbizottságban a pénzügyminiszter által kinevezendő elnök és három tag mellett, a javaslat szerint a Magyar Nemzeti Bank, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, s végül a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége kiküldöttei foglalnak helyet. Meggyőződésem szerint a bizottságnak ilyen módon való összeállítása a hozzáutalt ügyek szakszerű és tárgyilagos elintézését feltétlenül biztosítani fogja. A társulati adóról szóló hivatalos összeállításnak a kellő időben beadott fellebbezések felfüggesztő hatályára vonatkozó rendelkezését —• mint feleslegest — e §-ból kihagytam, mert ezt a kérdést a közadók kezelésére vonatkozó jogszabályok az összes egyenesadókra vonatkozólag általános érvénnyel rendezik. A 41—46. §-okhoz. Az államkincstár fontos érdekeinek védelme céljából a büntető rendelkezésekkel kapcsolatban javasolt módosítások — amint ezt az általános indokolásban már említettem — két irányban mozognak, éspedig egyfelől a mulasztások esetében járó pénzbírságok mérvének emelésében, másfelől pedig az adómegrövidítésre irányuló cselekményeknek adócsalássá való minősítésében. Az adóbevallás késedelmes benyújtása miatt kiszabható pénzbírság legmagasabb összegét — a jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban — az adó 50%-ában, az egyéb mulasztások miatt kiszabható pénzbírság legmagasabb összegét az eddigi 100 P helyett 1.000 P-ben, sőt súlyosabb esetekben, amelyek azonban az adócsalási eljárás megindítására nem alkalmasak,
