Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
62. szám. 43 lépéséig gyűjtött értékelési tartalék, úgyszintén a gépi berendezések és termelő eszközök korszerűbbé tételével kapcsolatos leírások és tartalékok adómentes kezelésére, a közhiteli és közgazdasági szempontokból engedélyezhető rendkívüli leírásokra és tartalékolásokra, valamint az adómentesen létesített és rendeltetésüktől eltérően felhasznált tartalékok megadóztatására vonatkozó rendelkezéseket az általános indokolásban már részletesen ismertettem. A 15. §-hoz. Az általános indokolásban előadottakra tekintettel az e §-ban foglaltakkal kapcsolatban csupán azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a társulati adóról szóló hivatalos összeállításnak azt a merev rendelkezését, amely a bányavállalatoknál a szénjog végleges átengedéséért fizetett vételár leírásának jogát a vonatkozó szerződés 30 napon belül történt bemutatásához kötötte, oly módon javasolom enyhíteni, hogy a leírás joga a szerződés késedelmes bemutatása esetén az annak bemutatását követő évtől kezdve a még hátralevő időre engedélyeztessék. A 16—-17. §-okhoz. Az indokolás általános részében előadottak után e íj-okban foglaltak külön indokolást nem igényelnek. A 18. §-hoz. Amint már arra az általános indokolásban rámutattam, a tantiemadó alapjának megállapításánál javasolom számításba venni a vállalat által elszámolt olyan bizalmas (diszkrét) kiadásokat, amelyek mibenlétét a vállalat nem hajlandó feltárni és amelyek kifizetését hiteltérdemlően nem igazolja. Egyébként a tantiemadó alapjának meghatározására vonatkozó rendelkezés általában megfelel az eddigi gyakorlatnak. Tekintettel azonban arra, hogy az 1930 : V. t.-c. 4. §-ában foglalt rendelkezés szerint a korlátolt felelősségű társaságnál az igazgatóság szerepét az ügyvezető tölti be, a joghasonlóság elve alapján a társaság ügyvezetőinek ebben a minőségben élvezett javadalmazására a tantiemadó fizetési, kötelezettséget kiterjeszteni javasolom. A gyakorlatban felmerült viták elkerülése végett szükségesnek tartottam e §. kiegészítését, eddig a végrehajtási utasításban felvett azzal az anyagi jogszabállyal, hogy az állami, a törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál az igazgatósági, felügyelő, választmányi, vagy végrehajtó bizottságokhoz hasonló feladatkörrel szervezett bizottságok tagjainak hasonló természetű javadalmazása ugyancsak tantiemadó alá esik. A 19—20. §-olchoz. Az indokolás általános részében már rámutattam azokra az okokra, amelyek a társulati vagyonadó bevezetését szükségessé teszik. Az adó vagyonadó jellegére való tekintettel természetesen az volna a leghelyesebb, ha az adókivetés alapjául a vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint számításba vett társasági vagyon forgalmi értéke szolgálna. Minthogy azonban a kérdésnek ily módon való megoldása nagy nehézségekbe ütköznék, mert a vállalati vagyont a mérlegektől függetlenül évről évre újból kellene értékelni, célszerűnek tartottam — a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot illető vagyonadó jellegű szolgáltatás mintájára — a vállalati saját tőkét az adó alapjául venni. A saját tőkének a bírói gyakorlat alapján kialakult fogalmát általában az eddigi keretek között tartottam fenn. A következetesség elve alapján azonban kihagytam a saját tőke fogalmi köréből a biztosító vállalatok kárbiztosítási tartalékát, mert ez a tartalék — helyesebben díj átvitel — lényegében a következő évre átnyúló biztosításokból eredő kötelezettségek fedezetéül szolgál. Amint az életbiztosítási díjtartalék nem valódi tartalék, ugyanúgy a kárbiztosítási tartalék sem saját tőkéje a vállalatnak. A minimális társulati adóra, valamint a társulati vagyonadóra vonatkozó rendelkezések szükségessé tették, hogy az adó kiszámítása szempontjából a saját 6*
