Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
38 62. szám. az alapszabályaik értelmében 6%-nál nagyobb osztalékot nem fizető szövetkezetekkel szemben. Mióta a részvénytársasági formában működő házvagyonok adóztatási szabályai megszigoríttattak, a jövedelem- és vagyonadó terhe alól menekülni akaró tőke egyre sűrűbben rejtőzik el a korlátolt felelősségű társasági forma mögé. Az egyenlő elbánás elvének megfelelően a házrészvénytársaságok legkisebb adójának megállapítására vonatkozó szabályokat a hasonló üzletkörű korlátolt felelősségű társaságokra, továbbá a hazánkban honossággal nem bíró, de külföldi vállalat telepeként itt működő részvényekre alakult betéti társaságokra is kiterjeszteni javasolom. Ugyanilyen módon kívánom megadóztatni a mező- és erdőgazdasági ingatlanokon őstermeléssel foglalkozó vállalatokat is. A biztosító vállalatok legkisebb társulati adójának arányosabb megállapítását szolgálja az a rendelkezés, hogy a legkisebb adót a díjbevételek alapján kell megállapítani. Ez az elv egyébként nem új a társulati adó rendszerében, mert az 1922 : XXIV. t.-c. 22. §-a a biztosító társaságoknál ugyanezt vette a kivetés alapjául. A legkisebb adó rendszerének teljes kiépítését segíti elő a legkisebb adónak összegszerűleg való megállapítása is. Az erre vonatkozó javaslat szoros összefüggésben áll a mérlegvalódiság helyreállításáról szóló 1925. évi 7.000 P. M. számú rendeletnek azzal az intézkedésével, amely az újonnan alakuló részvénytársaságok részvénytőkéinek legkisebb összegét 150.000 P-ben, illetőleg a helyi jellegű vállalatokét 100.000 P-ben állapította meg. , A javasolt rendelkezések megszüntetik azt a különbséget, amely a legkisebb adó kivetése során a régi és az új vállalatok között fennáll és meg fogják akadályozni azt is, hogy az utóbbi időben elszaporodott korlátolt felelősségű társaságok esetleg évi 20 P fizetésével eleget tehessenek társulati adófizetési kötelezettségüknek. A tervezett társulati vagyonadó nagy vonásokban hasonlít a természetes személyek terhére kivethető vagyonadóhoz és bevezetése nem új gondolat, arra a külföldi adórendszerekben is van példa. Hogy az utóbbi években még sem került sor a társulati vagyonadó bevezetésére, annak kizárólag az volt az oka, hogy a vállalatok a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap javára már vagyonadó jellegű szolgáltatást fizettek. Az ingóvagyon fokozottabb megadóztatását elvként valló kormányprogramm mellett elérkezettnek látom az időt arra, hogy az eddigi, ideiglenes jellegű közszolgáltatás megszüntetésével egyidejűleg az állandó jellegű társulati vagyonadó életbeléptetését javasoljam. A szóbanlevő adóval kapcsolatban lényegében újabb teher nem hárul a vállalatokra, sőt azok a rendelkezések, amelyek a kétszeres adóztatás elkerülése céljából az adóalapul szolgáló saját tőkéből bizonyos levonásokat lehetővé tettek, az adó igazságosabb megállapítását eredményezik. A társulati adó kivetési eljárásának jelenlegi rendjén a törvényjavaslatban nem változtattam. Ezzel kapcsolatban az eddigi rendelkezéseket csak annyiban módosítottam, amennyiben azt a társulati vagyonadóra vonatkozó rendelkezések szükségessé tették. A jogorvoslati eljárásban az eddigi rendelkezésekkel szemben lényeges módosítást jelent az a javaslatom, hogy bizonyos pontosan meghatározott kérdések felett végső fokon ne a közigazgatási bíróság, hanem az ebből a célból összeállítandó döntőbizottság határozzon. Az adóköteles nyereség megállapításánál számításba veendő reprezentációs kiadások, a nyugdíj- és segélyalapok javadalmazásai, a külföldi igazgatási és ellenőrzési költségek, a szabadalmi díjak s főként a nyereség]uttatásnak minősített kamatok és jutalékok, végül a számlázások felülvizsgálata során eszközölt árkiigazítások azok a kérdések, amelyekkel kapcsolatban célszerűbbnek látszik a gazdasági életet gyakorlatilag is alaposan
