Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-387
387. szám. 61 Ezért a javaslat az úgynevezett fejkvóta-rendszert teszi magáévá. Eszerint a munkaadó köteles az általa az előző évben alkalmazott és a törvény hatálya alá eső munkavállalók átlagos létszámából minden egyes munkavállaló után meghatározott összeget fizetni, mégpedig olyképpen, hogy a férfi munkavállalók után fizetendő összegnek csupán kétharmadát kell a nők után fizetnie. Azt az Összeget, amelyet egy-egy munkavállaló után évenkint fizetni kell — a járulékegységet — az iparügyi miniszter a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve évenkint olyképpen állapítja meg, hogy az illető évre a gyermeknevelési pótlék fedezésére és a tartalékalapra előreláthatóan szükséges összeget az előző évben alkalmazott munkavállalók átlagos" létszámával elosztja. A járulékegység kiszámításánál is a nőket csak létszámuk kétharmad részében kell figyelembevenni. A javaslat megengedi, hogy a munkaadó a járulékot negyedévenkint fizesse és rendelkezik az évközben alakult vállalatok járulékfizetési kötelezettségéről is. A 8. §. a pótlék kifizetéséről rendelkezik. Egyben elrendeli, hogy a szakmai pénztár (1. a 10. §-t) az esetleges felesleget az Országos Ipari és Bányászati Családpénztárba fizesse be, hogy ez ugyané §. harmadik bekezdése alapján más szakmai pénztár hiányát fedezni tudja. A 9. §. az esetleges hiányok fedezéséhez szükséges tartalékolásról rendelkezik. III. Fejezet. Ez a fejezet a szakmai (vállalati) családpénztárakról és az Országos Ipari és Bányászati Családpénztárról rendelkezik. Előrebocsátom, hogy a gyermeknevelési pótlék igazgatására szolgáló szervezet kérdésében háromféle megoldás kínálkozik : az Országos Társadalombiztosító Intézet működésének igénybevétele, külön állami hivatal felállítása, végül az egyes szakmák által fenntartott pénztárak rendszere. A gyermeknevelési pótlék hasonlít a társadalombiztosítási juttatásokhoz, ennélfogva elsősorban az a gondolat merül fel, hogy a gyermeknevelési pótlék ügyének igazgatását is az az intézmény végezze, amely a társadalombiztosítás különböző nemeinek igazgatását ellátja. E megoldás ellen szól azonban az, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél a betegségi, baleseti, továbbá az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás mellett a gyermeknevelési pótlékkal való foglalkozás előreláthatóan nagy ügyviteli nehézségeket okozna. Külön állami hivatal felállítása, bár ideális megoldás lenne, mégis jelentős költséggel járna. Minderre figyelemmel a törvényjavaslat az úgynevezett szakmai családpénztárak rendszerét választja. Ennek a rendszernek megvan az az előnye is, hogy ezek a pénztárak közvetlenebbül érintkezhetnek a munkaadókkal és a munkavállalókkal, mint egy országos szerv. A javaslat a szakmai pénztárak rendszerét két irányban egészíti ki. Egyrészt lehetővé teszi vállalati pénztárak alakítását, másrészt az egyes szakmai és vállalati pénztárak átfogó szervéül, nemkülönben az ellenőrzés lebonyolítása céljából és azokban az ágazatokban, illetve a munkásságnak ama csoportjai részére, amelyek szakmai (vállalati) pénztárhoz nem tartoznak, az egyébként a szakmai (vállalati) pénztárak működési körébe utalt feladatok ellátására az Országos Ipari és Bányászati Családpénztárt állítja fel. A 10. §. a szakmai családpénztárak felállításáról rendelkezik s feladatkörüket meghatározza. Eszerint a szakmai családpénztárak állapítják meg a gyér-
