Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
396. szám. 209 úgy, hogy a szükségnek megfeleljen. A papok, papjelöltek és papnövendékek közül azok, akik a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezés előfeltételeinek megfelelnek, a karpaszományt szolgálati kötelezettségük egész ideje alatt viselhetik. Ugyancsak új a §. (7) bekezdésének az a rendelkezése, amely a pap jelölteknek és papnövendékeknek mozgósítás és háború idején egészségügyi szolgálatra való igénybevételét teszi lehetővé. Ez az igénybevétel a népességgel szemben jelentkező fokozott katonai követelmények folytán válik szükségessé s annak, hogy az a papi hivatással nem áll ellentétben, legjobb bizonyítéka, hogy van olyan szerzetesrend, amely egyenesen a gyógyítás szolgálatában áll. A §. (s) bekezdése a múltban az egész (12 évi) szolgálati kötelezettség időtartamára kiterjedő jogcím igazolási kötelezettséget az I. póttartaléki kötelezettség időtartamára (a 42. életév betöltéséig) korlátozza. A §. többi rendelkezése megfelel a múltban is érvényben volt rendelkezéseknek. A 43. §-hoz. A §-ban szabályozás alá vett kedvezmény feltételei azonosak a múltban fennállott hasonló kedvezmény feltételeivel, mégis az általános indokolásban is már említett azzal a különbséggel, hogy a figyelembejövő birtok maximuma, amely a múltban egy öttagú család önálló eltartásához elegendő földjövedelem négyszeresében volt megszabva, leszállíttatott ennek a háromszorosára ((2) bekezdés). Ennek a leszállításnak az az egyik indító oka, hogy az erre a kedvezményre való igény a gyakorlatban legtöbbnyire az egykés családok fiainál van meg s így a kedvezmény szinte az egykés családi helyzet méltánylását jelenti, ami nem látszik összeegyeztethetőnek az egyke elleni küzdelemmel. A másik indító oka viszont a gazdasági és megélhetési viszonyokban a világháború befejezése óta beállott eltolódás, amely az igényeknek minden téren való leszállítását teszi szükségessé. A birtok-maximum leszállítása a kisebb gazdaságok fennmaradását, amit ez a kedvezmény biztosítani kíván, nem veszélyezteti, mert az új maximumot meghaladó birtokok a mai viszonyok között igen könnyen hasznosíthatók, akár bérbeadás útján, akár feles megművelés révén. A birtok-maximumnak a (2) bekezdésben történt meghatározása folytán legfeljebb húsz kataszteri hold kiterjedésű öröklött mezőgazdasági birtok lesz a felső határ, míg az alsó kb. hat kataszteri hold. Természetes, hogy a törvényjavaslat a földbirtokrendezés és a telepítés során szerzett birtokokra tekintettel van. A vonatkozó rendelkezést a (3) bekezdés tartalmazza. Az a rendelkezés, hogy az ily birtokon gazdálkodót akkor is megilleti a kedvezmény, ha az ingatlan tulajdonjogát nem is szerezte még meg, azért szükséges, mert azok tulajdonjoga csak a vételár teljes kifizetése után száll az érdekeltre. TJjítás a §-ban még az, hogy a j ogcím-igazolásra vonatkozó rendelkezés magába a törvényjavaslatba, a §. (0.) bekezdésébe vétetett fel. Helyesebbnek látszik ugyanis, hogy ilyen, a kedvezmény szempontjából fontos rendelkezést a törvény állapítson meg. A §. többi rendelkezései megfelelnek a múltban hatályban volt rendelkezéseknek. A 44. §-hoz. A §., mint az általános indokolásban is említettem, a múltban is hatályban volt családfenntartói kedvezményt, a gyakorlati élet követelményeit jobban kielégítő formában állítja vissza. A §. rendelkezései a múltban érvényben volt szabályozástól a következőkben térnek el : a) Űj a §. (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint az eltartásra rászorultság elbírálásánál a II—-IV. járadékosztályú hadirokkantak által, valamint a hadiözvegy anyák és nagyanyák által az 1933 : VII. t.-c. alapján élvezett pénzellátást figyelmen kívül kell hagyni. Ez a rendelkezés a hadirokkantak és hadiözvegyek különlegesen méltányos elbánásban részesítését célozza. Első v Felsőházi iromány. 1935—1940. IX. kötet. 27
