Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
196 396. szám. megállapítva nem voltak, azért vétettek fel, hogy a törvénynek a tisztikarra vonatkozó elvi rendelkezései teljesek legyenek.' Szükséges volt a szolgálaton kívüli viszonyba helyezést is, mint a tényleges szolgálatból való kiválásnak egyik különleges faját megemlíteni. A szolgálaton kívüli viszony jogi tartalmát különben a 21. §. (io) bekezdése határozza meg. II. Fejezet. Hadkötelezettség. A 19. §-hoz. Az (i) bekezdés az összeomlás előtt fennállott jogállapotnak megfelelően a hadkötelezettséget állítja mint hadkiegészítési rendszert vissza. A múlttal szemben egyik alapvető, azonban inkább formainak tekinthető eltérés, hogy a törvényjavaslat •— amint azt a jelen indokolás általános részében már említettem — a hadkötelezettségen belül a népfölkelési kötelezettséget nem különbözteti meg, hanem a hadkötelezettség egységét megőrzi. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés a múltban a hadkötelezettségi rendszer mellett fennállott jogállapotnak felel meg, s többek között az is a célja, hogy a magyar állampolgárság megszerzésétől bizonyos hátsó gondolatokkal való esetleges tartózkodást céltalanná tegye. A (3) bekezdés a hadköteles kor alsó határát a tizennyolcadik életév betöltése évének január hava 1. napjában, felső korhatárát a hatvanadik életév betöltése évének december hava 31. napjában állapítja meg. Ez a rendelkezés a hadköteles kort, még a világháború alatt fennállott időtartammal szemben is (az 1915 : II. t.-c. értelmében a népfölkelési kötelezettség az 1914—1918. évi világháború tartamára a 18—50 éves életkorra terjedt) felemeli. Ezt a felemelést a jövő háborújában jelentkező katonai követelmények és országunk különleges helyzete — amint arra már az indokolás általános részében is rámutattam — elkerülhetetlenül szükségessé teszik. A (i) bekezdés a hadkötelezettségnek állítási és szolgálati kötelezettségére való alap tagozódását állapítja meg. Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezés a hadköteles korban levő, de szolgálati kötelezettség alatt nem álló személyeknek mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén, valamint háború idején katonai szolgálatra való igénybevételére teremt jogalapot ; lényegében megfelel a múltban érvényben volt népfölkelési törvény rendelkezéseinek és azokat pótolja. Egyébként bővebb indokolásra aligha szorul. A 20. §-hoz. Ez a §. az állításkötelezettségre vonatkozó szabályokat tartalmazza s lényegében megegyezik azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a múltban ebben a vonatkozásban érvényben voltak. Eltérés ezektől a rendelkezésektől csak annyiban van, hogy a §. (5) bekezdésében foglalt rendelkezés felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy az állításköteles kor alsó korhatárát egy évvel leszállíthassa, ha ezt különleges körülmények indokolttá teszik. Ilyen különleges körülmény lehet például a szervezés következtében netán beálló, a rendesnél annyival nagyobb új one szükséglet, hogy az fedezetét a különben sorra kerülő állításköteles korosztályokból sorozott újoncokban nem nyerheti ; ilyen lehet továbbá a sorra kerülő 1. korosztály sorozásának valamilyen okból igen gyenge eredménye vagy egyes születési évfolyamokba tartozó állításköteleseknek igen csekély száma, amely két utóbbi eset különösen háború idejére eső születési évfolyamoknál fordulhat elő. Minthogy ilyen kivételes esetekben előfordulhat az is, hogy ha az állításköteles kor alsó korhatára leszállításának szüksége be is áll, a fedezendő hiány nem lesz oly nagy, hogy az egész húsz éves évfolyam igénybevétele szükséges lenne, hanem a szükséglet fedezésére ennek az évfolyamnak
