Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-329
66 329. szám. mellőzhesse (1913 : VII. t.-c. 23. §.). Természetes azonban, hogy a bíróság a~ megfelelő esetben kellő szigorral is felléphet a fiatalkorúval szemben és súlyos fogházbüntetést is szabhat ki, amelynek tartama a legsúlyosabb esetekben tizenöt évig terjedhet (1913: VIL t.-c. 68. §.). Az öttagú külön tanács tehát bíráskodásában a rendes anyagi büntetőjogi szabályokat alkalmazza s a büntetést felnőttekkel szemben a törvényben az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek keretében szabja ki. A 2. §-hoz. Ez a § csak az 1. §-al való szoros összefüggésnél fogva van a »Szervezeti rendelkezések« című I. Fejezetben, mert ez a § nem szervezeti hanem anyagi jogi rendelkezést tartalmaz. A javaslat szükségesnek tartja ugyanis, hogy egyúttal módosítsa egyes bűncselekmények törvényes büntetési tételét ; nevezetesen azokat a büntetési tételeket, amelyeket az 1. §. 1—7. pontjaiban felsorolt büntetendő cselekmények közül a hatályos jog államfogházzal büntet. (Alkotmány elleni felségsértés, lázadás és izgatás egyes esetei.) A büntetőtörvénykönyv az akkori különleges történelmi helyzet és közhangulat hatása alatt állott, amikor pl. a felségsértésnél különbséget tett aszerint, hogy a bűncselekmény a király személye vagy az állam területi épsége ellen irányult-e, vagy pedig az alkotmány ellen és az utóbbi esetbén fegyház helyett államfogházat állapított meg (Btk. 129. §.). Ma már alig lehetne megindokolni az állami élet alapelemei közt a büntetőjogi védelem szempontjából tett ezt a megkülönböztetést. A Btk. megalkotása óta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ma a politikai és a közönséges bűncselekmények határai egyébként is összefolynak és hogy az államfogháznak a veszélyesebb bűntettesekre nincs meg a kellő visszatartó hatása. Ennek tanulságából a következtetést törvényhozásunk egyébként már az utóbb alkotott törvényekben le is vonta. Az 1930 : III. törvénycikk a hűtlenség újraszabályozásánál és az 1921 : III. törvénycikk az állami és társadalmi rendet sértő bűncselekmények szabályozásánál teljesen mellőzte az államfogháznak büntetési nemül felhasználását, holott e téren is »politikai« jellegű cselekményekről volt szó. Mindezeknél fogva a javaslat az 1. §. 1—7. pontjaiban meghatározott bűncselekmények esetében államfogház helyett fegyházat, illetőleg börtönt rendel kiszabni, a büntetési nem megváltozása azonban a törvényben meghatározott tartamot nem érinti. A fiatalkorú terheltekre nézve is megszűnik az államfogház megállapításának (1908 : XXXVI. t.-c. 26. §. 5. bek.) lehetősége és a helyett a fiatalkorúra fogházbüntetést kell kiróni, a fiatalkorúak fogházbüntetésének rendes időbeli keretei között. Eme rendelkezés következtében államfogház helyett börtön, illető ] eg fegyházbüntetés alá fog esni a Btk. már említett 129. §-án felül a Btk. IV. fejezetének 152., 153., 154., 156. és 158. §-ai alá eső lázadás, továbbá a Btk. 171. §-a alá eső felhívás és a 173. §-ába ütköző lázítás bűncselekménye is. A katonai büntetőbíráskodás körében az 1930 : III. t.-c. 85. §-a — bár általában emeli a Btk.-ben a felségsértésre meghatározott büntetéseket, —• a 3. pontjában és utolsó bekezdésében mégis — kivételesen — öt évig* illetőleg három évig. terjedhető államfogházbüntetést rendel. E helyett — a javaslat tárgyalt rendelkezése folytán — öt, illetőleg háromévi börtön lesz a büntetés. Következetlenség lenne ugyanis, ha a katonai büntetőjog éppen a legsúlyosabb államellenes bűncselekménynél a polgári büntetőjognál enyhébb álláspontot foglalna el. A 3. §-hoz. Külön ki kellett mondani ebben a §-ban, hogy az eljárás nem válik semmissé azáltal, mert az öttagú tanács nem osztja a vádlónak a vád tárgyává tett bűncselekmény minősítésére nézve elfoglalt jogi álláspontját és ennek dacára az ügy érdemében határoz. A minősítés tekintetében ugyanis — az úgynevezett