Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-329
329. szám. 65 Az öttagú külön tanács hatáskörét a §. 1—7. pontjai úgy határozzák meg, hogy az az ott felsorolt törvényekben, illetőleg törvényfejezetekben meghatározott minden bűncselekményre, azok közelebbi megjelölésére és súlyosságára tekintet nélkül kiterjedjen. Ide tartoznak majd az említett pontok alá eső vétségi esetek is. A javaslat ugyanis nem azt tervezi, hogy az általa szervezett bíróság a különösen súlyos esetekben szigorú büntetéseket kiszabó bíróságként szerepeljen —• mint a rögtönítélő bíróság, — hanem inkább gyorsan és különös hozzáértéssel eljáró szakbíróságot kíván teremteni az állam rendjét sértő bűncselekmények bizonyos csoportjaira. Habár több oldalról nyomatékosan merült föl az a kívánság, hogy legalább az 1921 : III. t.-e. 8. §-ában meghatározott nemzetgyalázás vétsége kivétessék a külön tanács hatásköréből, arra tekintettel, hogy ezek a cselekmények az állam ellen irányuló többi deliktumok közt aránylag nagy számban fordulnak elő és nagy többségükben csekélyebb súlyúak. A javaslatnak ellentétes álláspontja viszont arra támaszkodik, hogy az 1921:111. törvénycikkben foglalt minden bűntett és vétség az említett törvénycikk 12. §-a értelmében amúgyis a kir. ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszékei? hatáskörébe tartoznak és hogy az említett vétségnek az 1921 : III. törvénycikk rendelkezéseibe ütköző egyéb bűncselekményektől különösen az idézett t.-c. 7. §-ában meghatározott bűntettől, illetőleg vétségtől megkülönböztetése esetleg csak az ítélethozás időpontjában válik véglegessé. A robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával és használatával elkövetett bűncselekményeknek a felsorolásba felvételét, —habár ezek nem közvetlenül az állam ellen, hanem esetleg magánszemélyek ellen irányuló cselekmények eszközeiként szerepelhetnek, vagy ilyen bűncselekményekkel lehetnek összefüggésben,— az indokolja, hogy ezek a cselekmények mindig súlyosan sértik a közrendet és hogy az esetek túlnyomó részében mégis felforgató mozgalmak előmozdítására szolgálnak. A javaslat — céljának feladása nélkül — nem zárhatta ki az öttagú külön tanács hatásköréből a sajtó útján elkövetett cselekményeket sem. A forradalmi jellegű*mozgalmak egyik főeszköze éppen a célzatos sajtótermékek terjesztése; tehát a büntetőtörvénybe ütköző szervezkedés részesei között nem lehet Különbséget tenni aszerint, hogy a sajtó eszközeivel vagy anélkül szolgálták-e valamennyiüknek közös célját. A külön bírói szerv létesítésének pedig az is egyik vezető gondolata, hogy — valamely mozgalmat vagy szervezkedést egyöntetű jogi meggyőződésből kiindulva •— törvényellenesnek bélyegezhessen és ezen az alapon ítélkezhessek annak minden egyes résztvevője felett. ' Ugyanezen okból a fiatalkorúakat (a 12—-18. évesek) sem lehetett kivenni az öttagú külön tanács hatásköréből már csak arra tekintettel sem, hogy tapasztalat szerint a fiatalkorúak különleges bűncselekményeinek büntetőjogi elbírálását a felnőttek gyakran igyekeznek a maguk mentesítésére kihasználni, fiatalkorúaknak előtérbe tolásával. Önként értetik, hogy miután a fiatalkorúakra hatályos anyagi jogi szabályokat a javaslat 1. §-ában meghatározott bíróság is alkalmazni köteles, ehhezképest ez a bíróság sem hagyhatja figyelmen kívül ügydöntő határozatában azokat a különleges szempontokat, amelyek a fiatalkorúak bűncselekményeinek elbírálásában általában irányadók s amelyek a rideg megtorlás helyett a fiatalkorúak megmentésének gondolatát helyezik előtérbe és módot nyújtanak nemcsak büntető, hanem elsősorban nevelést célzó rendelkezések alkalmazására is. Nem lesz tehát akadálya a jövőben sem annak, hogy az öttagú tanács, ha a fiatalkorú terhelt jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából azt tartja kívánatosnak, hogy a fiatalkorú ügyét dorgálással, próbárabocsátással, vagy javítónevelésének elrendelésével intézze el, sőt esetleg az eljárást egészen