Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-315
315. szám. 115 ben foglalt rendelkezés meghatározza az alapul szolgáló utolsó névjegyzékből kihagyandoknak körét és tartalmilag egyezik az 1925 : XXVI. t.-c. 36. §-ában foglalt rendelkezéssel. A 35. §. tartalmazza a már megtárgyalt előkészítő munkákra vonatkozó általános rendelkezéseket. A részletes szabályozás a dolog természeténél fogva rendeleti útra tartozik. A 35. §-szal kapcsolatban magyarázatra szorul, hogy mellőztük az adatszolgáltató értesítések között az 1925 : XXVI. t.-c. 29. §-ának (12) bekezdésében meghatározott jegyzékeknek említését. Az 1925 : XXVI. t.-c. 29. §-ának (12) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy minden hatóság, intézet, nyilvános számadásra kötelezett vállalat vezetője köteles a hatóság, intézet, vállalat állandó alkalmazottjairól évenkint pontos jegyzéket készíteni és azt az alkalmazottak lakóhelye szerint illetékes község elöljáróságához megküldeni. Ez a rendelkezés a gyakorlatban nem érte el az általa elérni kívánt célt. Éppen ezért már a törvényi felhatalmazás alapján (1932:111. t.-c. és 1936: XXXIII. t.-c.) kiadott 53.000/1Í36. B. M. számú rendelet is mellőzni rendelteaz 1937. évi kiigazításnál a kérdéses adatszolgáltatást. Ugyanez a most említett indok vezetett akkor is, amikor a kérdéses rendelkezésnek a törvényjavaslatba felvételét mellőztük. A 36. §-ban foglalt rendelkezések változatlanul fenntartják a számlálólapok útján való vallomásszolgáltatásnak az 1925 : XXVI. törvénycikkben lefektetett rendszerét. Eltérés van a javaslat rendelkezése és a jelenlegi jogállapot között a határ ^ idők tekintetében. Míg az 1925 : XXVI. törvénycikk a számlálólapok kitöltésére a határidőt január 1-től 15-ig terjedően állapította meg, addig a törvényjavaslat ezt a határidőt átteszi január havának második felére és a hónap első felét a számlálólapok kikézbesítésének tartja fenn. Ez a határidőeltolás azonban a munka további menetét illetően —• amint azt a továbbiakban látni fogjuk —• semmiféle hátrányt nem jelent, mert az új rendszerben a tennivalók jelentékenyen leegyszerűsödnek. A most tárgyalt eltérésen kívül még egy további eltérésről kell e helyütt megemlékeznünk. Ez az 1925 : XXVI. t.-c. 29. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezés felvételének a mellőzése. A most említett törvényhely úgy rendelkezik, hogy városokban a számlálólapokat összegyűjtő hatósági közeg mindazoknak a nevét, akik véleménye szerint a választójog kellékeinek megfelelnek, a helyszínén lakóházanként készített jegyzékbe foglalja, ennek a jegyzéknek másodpéldányát az illető házban kifüggeszti és arra a ház minden lakója írásban megjegyzést tehet. E rendelkezés felvételének mellőzésére elsősorban az a meggondolás vezetett, hogy a csak alkalomszerűen beállított hatósági közegek kellő szaktudás hiányában nem is képesek, a rendelkezésükre álló rövid idő alatt, az összeírtak választó jogosultságát megállapítani. Viszont, az általuk tett megállapításoknak hivatalos színezete alkalmas arra, hogy az érdekelteknek alapul szolgáljon olyan következtetésre, amely később a valóban hivatalos megállapítások által cáfolatot nyerhet. Egy másik nem kevésbbé nyomós indok, amely a kérdéses rendelkezés felvételének mellőzésére vezetett, az, hogy ezáltal elmarad az érdekeltek részéről benyújtott megjegyzésekkel való foglalkozás szüksége. Ez a közbeiktatott jogorvoslat szerű intézmény eddig is csak zavart és felesleges munkatöbbletet okozott, mert hiszen a rendes felszólalási jog és a panaszjog amúgy is elegendő alkalmat nyújt az esetleges jogsérelmek orvoslásának keresésére. A 37. §. (1) és (2) bekezdésébe felvett rendelkezések megfelelnek a jelenlegi jogállapotnak (1925 : XXVI. t.-c. 29. §. (9) bek. és 33. §. (s) bek.). 10*
