Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.

Irományszámok - 1935-315

116 315. szám. Üj rendelkezést tartalmaz a 37. §. (3) bekezdése. Ennek felvétele az írniolvasni tudás igazolására vonatkozó rendelkezéssel kapcsolatban szükséges ; bővebb magyarázatra nem szorul. A 38. §-ban foglalt rendelkezésekről részben már beszéltünk. Az eddig nem érintett rendelkezések megfelelnek a jelenlegi jogállapotnak (1925 : XXVI. t.-c. 32. §. (1) bek.). A 39. §-hoz. A 39. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely a községi elöljáróságokat és a polgármestereket a választó jogosultság, valamint a névjegyzékből kihagyás kérdésében döntési joggal ruházza fel, lényeges újítás a jelenlegi jogállapottal szemben. Az 1925 : XXVI. törvénycikk ugyanis a községi elöljáróságnak és a polgármesternek a számlálólapokkal kapcsolatos feladatkörét csak azok átvizsgálására és az esetleg mutatkozó hiányok pótlására szorítja ; a választó jogosultság kérdésének már első elbírálását is a központi választmány feladatkörébe utalja. Az 1925 : XXVI. törvénycikk szerint a számlálólapok elbírálása után a központi választmány állítja azután össze az ú. n. ideiglenes névjegyzéket, amely ellen ugyancsak a központi választmányhoz lehet felszólalással élni. A jelenlegi rendszer mellett tehát a központi választmány két ízben foglalkozik a választó jogosultság kérdésével : elsőízben a teljesen nyers anyag feldolgozása és elbírálása során, másodízben pedig az esetleges felszólalásokkal kapcsolatban. Ennek a rendszernek a fenntartása nem volna összeegyeztethető az új rendszer bevezetése révén elérni kívánt céllal : a névjegyzékkészítés egyszerűsítésének céljával. A számlálólapoknak, ennek a nyers adattömegnek feldolgozása és elbírálása a központi választmányokra olyan munkaterhét jelent, amellyel már szervezetüknél fogva is csak nehezen tudnak megbirkózni. De indokolatlan is, hogy a névjegyzékkészítésnek két fázisa is ugyanannak a szervnek kezében összpontosíttassék, amikor az első munkamozzanat, a nyers anyagnak feldolgozása és első elbírálása sokkal gazdaságosabban és — az elosztás folytán a munkatömeg kisebb lévén — megbízhatóbban is végezhető el decentralizált rendszerben. Ilyen rendszer mellett a központi válaszmány elé már egy feldolgozott, megbírált és megfelelően megrostált anyag kerül ; ennek felülbírálása lényegesen kisebb munkateherrel jár és így az tökéletesebben is foganatosítható. A gyakorlatban a számlálólapok feldolgozására a központi választmányok mellé nagyszámú segédszemélyzetet kellett minden alkalommal kirendelni. Ennek a segédszemélyzetnek munkája viszont, részben a munka tömegénél fogva, részben pedig mert nem foglalkozott rendszeresen ilyen természetű munkával és így nem is igen rendelkezhetett a kellő szaktudással, nem is volt soha teljes értékű. A községi elöljáróságnak, illetőleg a polgármesternek ezekre a munkákra olyan személyzet fog a rendelkezésére állani, amely rendszeresen, évről-évre végezvén a kérdéses tennivalókat, rendelkezni is fog a szükséges szaktudással és a munkatömeg is kisebb lévén, mint például a vármegyei központi választmányoknál összetorlódó munka, azt pontosabban, megbízhatóbban tudja majd ellátni. Mindezeknél fogva helyesnek tartjuk a számlálólapoknak feldolgozását és a választó jogosultság kérdésének első elbírálását a községi elöljáróságok, illetőleg polgármesterek feladatává tenni. A közönség szempontjából ez semmi hátrányt nem jelenthet, mert a községi elöljáróság, illetőleg a polgármester is köteles azokról, akiket a névjegyzékbe felveendőknek talál, jegyzéket készíteni, azt kifüggeszteni — ugyanúgy mint az