Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-274
86 274. szám. szakasza tehát mindenekelőtt azokról a nagy elődökről emlékezik meg, akik az intézményt életrehívni segítették. Ugyanakkor azonban, amikor a magyar nemzet lerója háláját az intézmény létrehozóival szemben, nem feledkezhetik meg magának az intézménynek kiváló érdemeiről sem. A Nemzeti Színház ugyanis mindig mentsvára volt a magyar szónak, a magyar gondolatnak, melegágya a magyar dráma első biztató csiráinak, otthona a nagy lendülettel felfelé törekvő magyar színpadi irodalomnak és legjelesebbiskolája európaszerteelismert színművészetünknek. Hivatását minden tekintetben hiánytalanul töltötte be. Megerősítette a magyar lelket, megnemesítette a magyar nyelvet, f ölsz árnyaltatta a magyar drámát. Nemzetnevelő szerepét az emelkedett művészi ízlés szolgálatában teljesítette. Munkájában elérte a legtöbbet és legszebbet : igazi nemzeti színház lett. A nemzet ma úgy érzi, hogy ez a dicsőmultú intézményünk egyik alapköve a magyar művelődésnek, amely arra van hivatva, hogy tovább egyengesse a fejlődés útjait a boldogabb magyar jövő felé. A 2. §-hoz. A lelkes és áldozatra kész elődöknek javaslatom általános indokolásában vázolt fáradozásai nem érték el maradéktalanul a céljukat; mindeddig nem vált valósággá az a nemes terv, hogy Nemzeti Színházunknak olyan hajléka legyen, amely méltó ennek az intézménynek felbecsülhetetlen jelentőségéhez. Az első egyszerű épület, amely az általános indokolásban kifejtettek szerint a Grassalkovich-féle telken épült, rövidesen szűknek és elégtelennek bizonyult, úgy hogy megfelelőbb épület emelésének kérdése a kiegyezés utáni korszakot újból foglalkoztatta. Egyelőre a színházi épület külső és belső átalakítását hajtották végre s azt a telek jobb kihasználása végett bérházzal kapcsolták össze, részben a hozzávásárolt Wesztermayer-féle saroktelek felhasználásával ; az erre vonatkozó törvényhozási felhatalmazást az 1875 : XXXIV. t.-c. adta meg. Az épület fogyatékosságai és különösen annak tűzveszélyessége azonban mindinkább megérlelték azt az elhatározást, hogy a színház épületének lerombolása után ugyanazon a telken a kor követelményeinek minden szempontból megfelelő más épület emeltessék. A világháborús események megakasztották e terv megvalósítását. Az elavult és tűzveszélyes épület még a háború előtt leromboltatott ugyan s a Nemzeti Színház ideiglenesen a székesfővárosi Népszínház épületében folytatta működését, az új épület emelésére azonban mindeddig nem kerülhetett sor. A világháború alatt az ily természetű feladatoknak háttérbe kellett szorulniok ; a világháború után pedig az államháztartás súlyos helyzete gátolta a jelentékeny költséggel járó terv végrehajtását. Időközben azonban egyre nyilvánvalóbbá vált az is, hogy a lényegesen megváltozott városrendezési, városforgalmi, műszaki és egyéb viszonyok ma már úgyszólván lehetetlenné teszik a színház tervezett új épületének ugyanazon a helyen — a Grassalkovich herceg által adományozott telken — való felépítését. Köztudomású ugyanis, hogy a főváros szóbanlévő helyén az utcai forgalom — különösen a gépkocsiforgalom — oly nagymértékben megnövekedett, hogy a székesfőváros komolyan kénytelen fontolóra venni az út megfelelő kiszélesítésére irányuló kisajátítás kérdését. De még a teleknek ily kisajátítással való megcsonkítása nélkül is a megváltozott forgalmi viszonyok között műszaki szempontból majdnem megoldhatatlan feladat a szóbanlevő telken a kor igényeinek megfelelő színházi épületet emelni úgy, hogy az a mai követelményeket kielégítő minden berendezéssel el legyen látva s különösen hogy a színháznak gyalog és járó művekkel való akadálytalan megközelítését a sűrű utcai forgalom megzavarása nélkül lehetővé tegye ; hiszen evégből még a mostani és a várható jövőbeli gépkocsiforgalom céljainak megfelelő nagyságú
