Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-268
268. szám. 57 1911. évi 'Parliament Act-ben, amely törvény valóban kifejezetten korlátozza a lordok házának hatalmát a törvényalkotásban a House of Commons, vagyis a képviselőház javára. Ebben az angol törvényben nem történt más, mint törvénybe iktatták a szokás alapján immár több mint száz éve fennállott állandó gyakorlatot. Angol országban ugyanis több mint száz éve állandó parlamenti szokásként élt az a felfogás, hogy nem illik, ha a lordok háza, amely a vagyonos osztálynak s egyúttal a nemzet szellemi arisztokráciájának képviselete, megakadályozza, hogy gyorsan törvénnyé válhassék az ú. n. Money Bili, vagyis az oly pénzügyi törvényjavaslat, amely lényegében nem egyéb, mint a kormányzáshoz szükséges anyagi eszközök rendelkezésre bocsátása a nemzet többségét képviselő párt kormányának részére és ugyanazon idő óta állandó gyakorlatként élt az a felfogás is, hogy nem illik, hogy a lordok háza bármily más törvényjavaslatnak törvénnyé válását két évnél hosszabb időn át megakadályozza ; ennyi időt állandóan elégnek tartottak ugyanis arra, hogy a választópolgárok felvilágosíttassanak abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat nem szolgálja a nemzet egyetemes érdekét és meggyőzzék a királyt afelől, hogy fel kell oszlatni a képviselőházat, mert az nem képviseli a nemzet többségének akaratát. Ha pedig a lordok háza meggyőződött — és két éven át módjában is volt, hogy meggyőződjék — arról, hogy a törvényjavaslat mögött valóban a nemzet többségének akarata áll, annak törvénnyé válását a lordok háza a fentebb részletezett angol felfogás szerint meg nem akadályozhatja, mert a nemzet alkotmányos többségének akarata előtt mindenkinek, a lordok házának éppúgy, mint az alkotmányosan uralkodó királynak is meg kell hajolnia. S amit több mint száz éven át a törvényhozás három tényezője : a király, a lordok háza és a képviselőház állandóan ildomosnak tartott és állandóan követett, azt iktatta törvénybe az 1911. évi Parliament Act-ben a lordok házával és a képviselőházzal egyetértésben a király. E törvény lényege ugyanis az, hogy a képviselőház a lordok házának hozzájárulása nélkül is szentesítés végett a király elé terjesztheti az állami pénzügyekre vonatkozó törvényjavaslatot akkor, ha a lordok háza a képviselőház által elfogadott és legalább egy hónappal az ülésszak letelte előtt a lordok házával közölt törvényjavaslatról egy hónapon belül nem határozott, más tárgyú törvényjavaslatot pedig akkor, ha a képviselőház a törvényjavaslatot ugyanabban a szövegben egy vagy több országgyűlésnek egymást követő három ülésszakán a lordok házának ellenkező határozataival szemben változatlanul elfogadta és a törvényjavaslatot mindenik alkalommal legalább egy hónappal az ülésszak berekesztése előtt a lordok házának megküldötte. Szentesítés végett előterjesztésnek azonban nem az állami pénzügyekre vonatkozó-törvényjavaslat esetében csak akkor lehet helye, ha a törvényjavaslatnak az első ülésszakon a képviselőházban történt másodszori olvasása és a harmadik ülésszakon a képviselőház által történt elfogadása között legalább két év eltelt. A lordok háza azonban összetételében e törvény megalkotása után is az maradt, ami volt. A lordok háza jogkörének újbóli szabályozására vonatkozó legújabbkori angol jogfejlődéssel szemben kétségtelen, hogy a magyar országgyűlés felsőháza jogkörének hatályos jogunkban fennálló fentebb kifejtett korlátozása nemcsak a jogfejlődésünkkel és az angol példával ellentétes, de következetlen megoldás is akkor, amikor az állami főhatalom ideiglenes gyakorlására vonatkozó és alkotmányunk szellemének is megfelelő tételes jogi rendelkezés (1920 : 1. t.-c. 4. §.) értelmében a törvényalkotás joga az említett törvény megalkotásakor kizárólag a nemzetgyűlést illette meg, ezidőszerint pedig kizárólag az országgyűlést illeti meg és amikor a nemzetgyűlés ugyanabban a törvényben megszüntetve főrendiFeBlsöházi iroanány. 1935—1940. VI. kötet. 8
