Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-268
58 268. szám. házunknak az angol lordok házához hasonló Összetételét, a felsőházat a törvényhatóságok részéről választott tagok útján, továbbá értékesítve az érdekképviseletnek s a szakképviseletnek napjainkban világszerte elismert nagy jelentőségét, a hivatási s foglalkozási ágak és osztályok szerint összeállított képviselet formájában úgy alkotta meg, hogy ennek következtében ma a felsőház is éppúgy a nemzet demokratikus szellemű képviselete, mint a más alapon létrejött képviselőház. Ekként a nemzeti élet teljességéhez tartozik, hogy a felsőház a törvényalkotásban a képviselőházzal egyenlő jogi jelentőséghez jusson. Ilyen szellemben foglalkozott gróf Bethlen István akkori miniszterelnök is — a felsőház 1927 június 25-i ülésén az 1927/28. évi költségvetés vitájában — a felsőház hivatásának kérdésével. Beszéde elején utalt arra, hogy már az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalásakor kiemelte a felsőháznak különösen azért szükségessé válható fékező hivatását, mert »az általános választójog korszakában igen könnyen megtörténhetik, hogy az általános választójog visszahatásaképpen a képviselőház szellemi nívója nem üti meg azt a mértéket, amelyre egy előrehaladó nemzetnek súlyos és nehéz időkben szüksége van«. Majd pedig beszédét így folytatta : »A felsőház nem kerékkötője, nem ellensége a nemzeti akaratnak, hanem annak szövetségese és a valódi nemzeti akarat kialakulásának egyik erős pillére kell, hogy legyen. Mert az az egy bizonyos, hogy az általános választójog alapján megválasztott képviselőház lehet alávetve olyan momentán hangulatoknak, kerülhet olyan momentán viszonyok közé, hogy kényszerű úton gyakorolja a maga feladatait, amelyek a valódi nemzeti akaratnak nem felelnek meg, amelynek kipuhatolására, amelynek megállapítására szüksége van a nemzetnek egy olyan orgánumra, amely e kipuhatolás lehetőségét neki nyújtani képes. A felsőház szerepe tehát az, hogy amikor azt tapasztalja, hogy a képviselőház nem halad azon az úton, amelyet a valódi nemzeti akarat a maga részéről bizonyára követel és helyesnek tartana, igenis, akkor hallassa a maga szavát, közbelépjen a maga súlyával és lehetővé tegye a nemzet megkérdezését olyan fontos kérdésekben, amelyek felett végeredményben csak a nemzet hivatott dönteni.« Nyomatékosan támogatják ezek a megállapítások a jelen törvényjavaslatban javasolt rendelkezésekkel összhangban álló azt a felfogást, hogy a felsőház igazi hivatása a pozitív közreműködés a törvényalkotásban és ebben a munkálkodásában különös jelentőséghez jut a meg nem fontolt vagy az ország érdekét egyébként nem szolgáló törvényalkotás megakadályozása ; a jelen törvényjavaslatnak tehát természetes célkitűzése az és a magyar alkotmánynak három évszázadon át következetesen megvalósított elveivel is összhangban van, ha a felsőháznak a törvényalkotás terén a képviselőházéval egyenlő terjedelmű jogot adunk. A törvényjavaslat fenntartja az 1926 : XXII. törvénycikk álláspontját, mely szerint a törvénykezdeményezés joga a felsőházat is megilleti. III. A külföldi jogfejlődés példái is igazolni alkalmasak azt, hogy a fentebb kifejtetteknek megfelelő értelemben javasolt reform semmiképpen sem kifogásolható. Tanulságosan ( rámutatott erre már az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat eredeti 31. §-ához fűzött miniszteri indokolás is, amely szerint az országgyűlés két házát az alkotmányok túlnyomó többsége szerint (Anglia,* Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Olaszország Románia, Spanyolország, Svájc, Törökország, Amerikai Egyesült Államok, Japán) teljesen egyenlő jogkör illeti meg, vagyis a törvény megalkotásához a két ház egyenlő határozata szükséges. Kivétel volt már akkor is az 1920 február 29-i csehszlovák alkotmány, amely szerint a szenátus hozzájárulását bizonyos esetek* Főként a pénzügyi törvényjavaslatokra vonatkozó fentrészletezett korlátozással.
