Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-263

• 263. szám. 41 is fennáll. Vagyis, hogy a 20. §. az elsőbbségi igényt, minden egyéb körülménytől függetlenül, csupán az álláshoz megkívánt elméleti és gyakorlati képesítés igazolásához köti. Álláspontjukat arra alapították, hogy a 20. §. a kedvezményezetteknek a közszolgálatban való új elhelyezkedését kívánta biztosítani, s így a törvény céljával kerülnénk ellentétbe, ha a rendelkezést csak a máris polgári szolgálatban állókra korlátoznánk. Ezzel szemben a többi miniszter úr a törvény szövegének szószerinti értelmezése alapján azt vitatta, hogy egyrészt a rendelkezés nem mentesíti az érdekelteket az egyébként megkívánt előző polgári szolgálat igazolása alól, másrészt, hogy a kedvezményezetteket az előny nem illeti meg a már polgári szolgálatban álló egyénekkel szemben, miután ily esetben a feltételek a kedvezményezettek hátrányára eltolódtak. Hivatali elődöm a kérdést a minisztertanács döntése alá bocsátotta s a minisztertanács az 1935. évi június hó 21-én tartott ülésében, hivatali elődömnek az 1931 : III. t.-c. 11. §-ára alapított általános hozzájárulása alapján azt a kiegyenlítő megoldást határozta el, hogy a figyelembejövő állásoknak egyharmadát az 1931 : III. törvénycikk szerinti igazolványosokkal, egyharmadát ezen törvénycikk 20. §-a szerint kedvezményezettekkel kell betölteni, egyharmada pedig betöltésre szabad rendelkezésre áll. Azonban ez a minisztertanácsi döntés sem hozott a kérdésben teljes megnyugvást, amiért is a kérdésnek törvényhozási úton való rendezése látszik szükségesnek. A törvényhozási rendezésre a legjobb alkalom a tűzharcos törvényjavaslatban kínálkozik, miután a kérdés a tűzharcosokat is érinti. A törvényjavaslat a rendezésnél egyrészt, az említett minisztertanácsi döntés alapjára helyezkedve, az 1931 : III. törvénycikk szerint figyelembejövő állások harmadolását írja elő, másrészt az igazolványosokra és a 20. §. szerint kedvezményezettekre hátrányosabb arány kiegyenlítéséül, a fenntartott állások közé felveszi az eddig az 1931 : III. t.-c. 5. §-ának utolsó bekezdése értelmében figyelmen kívül maradt irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíjasi, havidíj asi) és kisegítő szolgai (napibéresi, havibéresi) és ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazásokat is. Az irodakezelési szakhoz tartozó gyakornoki állások és a nem irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíj asi, havidíj asi) alkalmazások viszont, különleges szolgálati érdekekből, továbbra is figyelmen kívül maradnak. A §, (3) bekezdése értelmében a figyelembejövő irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíjasi, havidíjas!) alkalmazások számát az illetékes miniszter, az önkormányzati testületekre vonatkozóan a belügyminiszter, a pénzügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel egyetértően évről-évre állapítja meg s az ebből a számból megürülő alkalmazások kerülnek azután a §, alaprendelkezése szerint harmadolás alá. A törvényjavaslat tehát az 1931 : III. t.-c. 20. §-át hatályon kívül helyezi, s abban biztosított elsőbbség helyett törvényes igényt biztosít a hadirokkantak, a vitézi rend tagjai és a tűzharcosok számára a figyelembejövő állások egyharmad részére, a§. (5) bekezdése pedig kifejezetten mentesíti azokat az egyes állások elnyeréséhez a jogszabályok értelmében esetleg megkívánt előző polgári szolgálat igazolása alól. A törvényjavaslat tehát a kérdést minden érdeket kielégítően rendezi s azt végre teljesen nyugvópontra fogja juttatni. Miután az új rendezés a szabadon betölthető állásokra a pályázat hirdetését feleslegessé teszi, s ugyancsak mellőzhetőnek látszik a pályázat hirdetése az illető szolgálati ágnál már tényleges szolgálatot teljesítő igényjogosultak kinevezése esetén is, a §. (e) bekezdése ily értelemben rendelkezik. Tájékozódás céljából mégis előírja a honvédelmi miniszternek az állásoknak pályázat nélküli betöltéséről való értesítését. Természetes, hogy amint azt a §. (7) bekezdése kifejezetten is kimondja, az 1931 : III. törvénycikknek az új rendezés által nem érintett rendelkezései, valaFdtecilházá iromáíay. 1935—1940. W. Kötet. 6