Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-263
•H 42 263. szám. mint az 1933 : VII. t.-c. 27. §-ának a hadigondozottak közszolgálati elhelyezését szabályozó (i), (n) és (13) bekezdésének rendelkezései továbbra is változatlanul érvényben maradnak. A 7. § hoz. Az 1912 : LXV. t. c. 17. §-ának negyedik bekezdése értelmében az egyébként beszámítható szolgálati időket, így a katonai szolgálati időt is, csak abban az esetben lehet a közszolgálati időhöz hozzászámítani, ha a két szolgálat közé eső megszakítás 30 napot meg nem halad. Ez a rendelkezés a tűzharcosokkal szemben felette méltánytalan, mert a világháború alatt teljesített tényleges katonai szolgálatuk időtartamának nyugellátás szempontjából való beszámítását a legtöbb esetben lehetetlenné teszi. A tűzharcosok ugyanis, figyelembevéve tanulmányaiknak katonai szolgálatuk következtében való megszakítását és az összeomlás folytán előállott viszonyokat is, csak kivételesen tudtak a katonai szolgálatból 30 napon belül közszolgálatba lépni. A javaslat a tűzharcosokra nézve a megszakítás időtartamát 30 napról egy évre emeli fel, azonban a katonai szolgálatnak csak az érdekelt kérelmére való beszámítását írja elő. Ez a rendezés ugyan szintén csak az érdekeltek egy része számára teszi lehetővé az előző katonai szolgálati időnek nyugellátás szempontjából való beszámítását, mégis a jelenlegi állapottal szemben igen nagy előhaladást jelent. Ennél a megoldásnál részint elvi, részint pénzügyi okokból tovább nem mehetünk. Kivételes méltánylást érdemlő esetekben azonban megvan a kegyelmi beszámítás lehetősége. A beszámítást azért kellett az érdekelt kérelméhez kötni, mert az érdekelt előhaladása érdekében esetleg a beszámítás mellőzése a kívánatos. A legmesszebbmenő méltányosság érvényesülését bizonyltja a törvényjavaslat eme rendelkezésének visszaható erővel felruházása. A 8. §-hoz. Az 1922. évi 5.300/M. E. számú kormányrendelet, az 1922 : VI. t.-c. 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, a világháborúban általában 12 hónapon át arcvonalszolgálatot teljesített, legkésőbb 1918. évi október hó 31-éig kinevezett, illetőleg megválasztott, valamint az 1881. évi január hó 1-je előtt született és a világháború alatt a hadrakelt seregnél legalább három éven át szolgált állami, államvasúti és vármegyei tisztviselők részére a nyugdíjba is beszámítható átmeneti személyi pótlékot rendszeresített. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy az érdekelteket a katonai szolgálat teljesítése következtében polgári pályájukon netán ért hátrányokért részben kárpótolja. Ezt az átmeneti személyi pótlékot visszamenőleg 1919. évi január hó l-jétől kezdve annyi éven át kapták az érdekeltek teljes összegben, ahány hadiév beszámítására volt igényük. Ennek az időnek elteltével annak összegét a beszámítható javadalmazás emelkedése esetén megfelelően csökkenteni kellett, illetőleg, ha a beszámítható javadalmazás emelkedése az átmeneti személyi pótlék összegét elérte, az utóbbit teljesen be kellett szüntetni. -Ezt a rendelkezést utóbb a 7.000/M. E.—1925. számú kormányrendelet 45. pontja (1) bekezdésének 0) és p) betűi alatt foglalt rendelkezés váltotta fel, amelynek értelmében azokat az állami és vármegyei tisztviselőket, gyakornokokat, kezelőket és altiszteket, akik általában legalább 12 hónapot töltöttek el arcvonalszolgálatban, a nyugdíjba be nem számítható hadipótlék illeti meg. Havi összege tisztviselőknél 7 pengő 20 fillér, altiszteknél havi 3 pengő 60 fillér. Hasonló rendelkezések vannak Budapest székesfővárosra, a városokra, a községekre, a m. kir. államvasutakra és az állami vasgyárakra érvényben. Ez a megoldás nem kielégítő, mert az általában 12 havi arc vonalbeli szolgálat megkívánása folytán a tűzharcosok jelentékeny részét kizárja a hadipótlék élvezetéből. Most, amikor a tűzharcosokra vonatkozó kérdéseket intézményesen rendezzük; ezt a, rendelkezést is módosítani kell. A hadipótlékban minden közszolgálatban álló tűzharcost — ideértve a városi és községi üzemi, az államvasúti és állami
