Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-263

40 263. szám. A 4. §-hoz. A tűzharcosoknak az önkormányzatok körében való messzebb­menő érvényesülését hivatott szolgálni ez az egyúttal erkölcsi megbecsülést is jelentő rendelkezés. Az 5. §-hoz. A rendelkezés a tűzharcosok erkölcsi megbecsülését jelenti. A 6. §-hoz. A §. (i) bekezdése a tűzharcosoknak a közszolgálatban és ahhoz közelálló más szolgálatban való elhelyezkedését kívánja előmozdítani. E célból a tűzharcosok számára a közszolgálatba, valamint az ahhoz közelálló más szol­gálatba bármily minőségben való felvételre egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít. A §-nak ez a rendelkezése teljesen független az 1931 : III. törvénycikktől, s csupán célszerűségi szempont, hogy a figyelembejövő hatóságok, testületek, intézetek, stb. részletes felsorolása helyett az 1931 : III. t.-c. 5. §-ának második bekezdésére utal, ahol ezek kimerítően fel vannak sorolva. Az előnyt a köz­szolgálati alkalmazáshoz ugyancsak közelálló közjegyzői és bírósági végrehajtói állásra is kiterjeszti. A közszolgálatban való alkalmaztatás ezidőszerint általában nincs felső korhatárhoz kötve. Csupán az 1931 : III. t.-c. 16. §-a állapít meg közvetve felső korhatárt, azáltal, hogy a közszolgálatban való alkalmaztatásra jogosító igazolvány érvényét a 45. életév betöltésével megszünteti. A m. kir. postánál való alkal­maztatás felső korhatára a jelenlegi gyakorlat szerint a nem főiskolai végzett­séghez kötött tisztviselői állásoknál a 25., a főiskolai végzettséghez kötött állá­soknál a 27., altiszti állásoknál a 37. életév betöltése, a m. kir. államvasutaknál és a kezelésükben levő vasutaknál való alkalmaztatás felső korhatára pedig a 35. életév betöltése. Miután a tűzharcosokat a polgári életben való elhelyezkedésben a.katonai szolgálat teljesítése akadályozta, jogos követelmény, hogy az alkal­maztatási felső korhatár a tűzharcosokkal szemben felemeltessék. A felemelés mértékét joggal lehet a teljesített katonai szolgálat időtartamában megállapítani. Természetes, hogy a jelentkezőnek magasabb kora dacára az elnyerni kívánt állásra testileg is teljesen alkalmasnak kell lennie. A §. (i) bekezdése ezeket a rendelkezéseket is tartalmazza. A korhatár felemelésének határa a közlekedési vállalatok forgalmi személyzetéhez, s főként a vasutak vonatkísérő személyze­téhez való felvételeknél a gyakorlatban csak szűk keretek között fog érvényesülhetni, miután a tűzharcosok zöme, magasabb életkoránál fogva, már nem rendelkezhetik az ezeknek az igen terhes szolgálatoknak ellátásához szükséges teljes testi alkal­massággal. A §. (2)—(6) bekezdései az igazolványosok alkalmazásáról szóló 1931 : III. törvénycikk rendelkezéseit módosítják. Ennek a törvénynek 6. §-a első bekezdése a figyelembejövő altiszti, valamint ezekkel egy tekintet alá eső állásoknak, továbbá az irodai és kezelési szakhoz tartozó tisztviselői állásoknak, végül az állami rend­szerű kezelői (üzemi segédtiszti) állásoknak fele részét az igazolványosok részére tartotta fenn, 20. §-a pedig az igazolványosok részére fenntartott állásoknak igazolványosok által meg nem pályázott részére, valamint a figyelembejövő állá­soknak fenn nem tartott másik fele részére a vitézi rend tagjai, a világháborúban arcvonalszolgálatot teljesített egyének és a hadirokkantak számára egyenlő fel­tételek mellett elsőbbséget biztosított. A törvény 5. §-ának utolsó bekezdése kivette a fenntartott állások közül a gyakornoki állásokat, továbbá a napidíjas (havidíjas) és napibéres (havibéres) alkalmazottakat. A törvény 20. §-ának gya­korlati alkalmazása körül nézeteltérések merültek fel. Elődeim azt az álláspontot képviselték, hogy egyrészt a £0. §. szerint kedvezményezettek, épúgy, mint az 1931 : III. törvénycikk szerinti igazolványosok, mentesülnek a figyelembejövő állások elnyeréséhez esetleg megkívánt megelőző polgári szolgálati idő igazolása alól, másrészt elsőbbségi igényük a már közszolgálatban álló pályázókkal szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom