Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-261

261. szám. 17 kinevezni és reájuk általában az állami tisztviselőkre érvényes szabályok lesznek irányadók. A vármegyei számvevőségi tisztviselők ezidő szerint a belügyminisztérium és a m. kir. rendőrség számvevőségének tisztviselőivel egységes létszámot alkotnak. A városi számvevőségi tisztviselők nem kerülnek bele ebbe a létszámba, hanem egyelőre — országosan egyesített — városi számvevőségi létszámba (státus) fognak tartozni. Az előbb említett létszámba sorozásuk ugyanis az új rendszerre való átmenet időszakában, több szempontból is, nehézségeket támasztana és így nem célszerű. A 2. §-hoz. A 2. §. a városi számvevőségi tisztviselőknek az utalványozás jogával felruházott városi hatóságokhoz való viszonyát szabályozza. A vármegyei számvevőségi tisztviselőknek az alispánhoz és a vármegyei árvaszékhez való viszonyára nézve ugyancsak a már említett 160.224/1924. B. M. számú rendelet tartalmaz rendelkezést 20. §-ának (3) bekezdésében. E szerint : »A vármegyei számvevőségek mind az előzetes, mind az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében önállóan működnek az alispánnal és az árvaszékkel szemben . . . Ellenben a jelentéstétel és a közigazgatási segédszolgálat tekintetében a vármegye alispánjának és az árvaszéknek vannak alárendelve és ezeknek ebben az irányban kiadott rendelkezéseit teljesíteni tartoznak.« A jövőben tehát a városi számvevőségi tisztviselőket illetőleg is ez a rendelkezés lesz irányadó. A 3. §-hoz. A törvényhatósági jogú város számvevőségének főnöke : a »főszámvevő«, az 1929 : XXX. t.-c. 6. §-ának (1) bek. B) pontja értelmében, ma is tagja a törvényhatósági bizottságnak« hivatali állásánál fogva.« Ezt a tényleges állapotot tartja fenn a 3. §. (1) bekezdése ; de, minthogy a városi számvevőségek főnökei a jövőben állami tisztviselők lesznek, tagságuk jogcímét meg kellett változtatni. Ezért szól úgy a szöveg, — az 1929 : XXX. t.-c. 2. §-a (1 ) bek. 3. —• a) pontjának megfelelően — hogy a városi számvevőség főnöke »szakszerűség képviselete« címén tagja a törvényhatósági bizottságnak. A megyei városi számvevőség főnöke : »a számvevő«, mint a községi elöljáróságnak — az 1886 : XXII. t.-c. 58. §-ának (1) bekezdése szerint — szavazati joggal bíró tagja, az idézett törvénycikk 32. §-ának (*) bekezdése értelmében tagja a képviselőtestületnek is. Feltétlenül kívánatos, hogy a megyei városi számvevőségek vezetője, állami tisztviselői minőségében is tagja maradjon a képviselőtestületnek ; ezt kívánja biztosítani a (2) bekezdésbe foglalt rendelkezés. A 4. §-hoz. Az (1) bekezdés a városi számvevőségi tisztviselők illetményeivel kapcsolatos alaprendelkezéseket tartalmazza. Ezek értelmében a városok számvevőségi tisztviselői illetményeiket — éppen úgy, mint az állami tisztviselők általában — am. kir. központi illetményhivatal útján, az államtól fogják kapni. A városok azonban ezeket az illetményeket az államnak meg fogják téríteni. Az állam tehát a kérdéses illetményeket csak mintegy előlegezi. Az illetmények viselésére nézve ez a mód látszott minden tekintetben a legmegfelelőbbnek. Egyrészt, mert biztosítja, hogy az új szabályozás az államra nem ró újabb terheket, amit — tekintettel arra, hogy az állam mai és várható pénzügyi helyzete semmi esetre sem engedi meg, hogy kiadási terhei emeltessenek — feltétlenül el kellett kerülni ; másrészt, mert végeredményben a városok háztartási helyzetében sem jelent változást, hiszen a szóbanforgó illetményeket eddig is viselték. A városok által viselt ilyen illetmények ma összesen 1,059.080 pengőt tesznek Felsőházi iromány. 1935—

IM). VI. bötet. 3