Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-261
18 261. szám. ki, amely összegből 491.749 pengő esik a törvényhatósági jogú városokra és 567.332 pengő a megyei városokra. Az (i) bekezdés második mondata értelmében a jövőben a kötelező megtérítés révén a városok által viselendő összeget az állami költségvetésbe kell beállitani és így a törvényhozásnak mindenkor módjában lesz az összegek mérvét ellenőrizni. A (2) bekezdésbe foglalt rendelkezés az államnak a városok által megtérítendő összegek esetleges késedelmes befizetése folytán előállható átmeneti megterhelését van hivatva kiküszöbölni. A beszolgáltatásnál nem lehet a közadók kezelésénél használatos megosztási kulcsot alkalmazni, mert ennek alkalmazása mellett az államot károsodás érhetné. A (3) és (4) bekezdésekbe foglalt rendelkezések a jelenlegi elrendezésnek megfelelően azt a rendszert tartják fenn, hogy a kiküldetési járandóságok, hivatali elhelyezési költségek és egyéb dologi szükségletek a város, vagyis ama közület által viseltessenek, amelynek érdekében a szóbanlevő kiadások felmerülnek. A számvevőségi szolgálat ellátásához a szaktisztviselőkön kívül — csak ezek lesznek állami tisztviselők — egyéb személyzetre is szükség van. Ezzel kapcsolatos a (4) bekezdésnek az a rendelkezése, mely szerint a »számvevőségi szolgálatban szükséges kezelő- és segédszemélyzetről a város köteles gondoskodni.« Kezelő- és segédszemélyzete az egyes városi számvevőségeknek ma is van, az idézett rendelkezés tehát nem jelent változtatást a jelenlegi helyzettel szemben s természetesen nem jelent a városra újabb terheket sem. Az (5) bekezdés rendelkezése okszerű következménye az államosításnak. A városi számvevőségi tisztviselők a jövőben állami tisztviselők, természetes tehát, hogy esetleges átköltözködési illetményeiket az államnak kell viselni. Az 5. §-hoz. Az olyan mélyreható változásnál, mint aminőt a városi számvevőségi szolgálatot illetően e törvényjavaslat tesz, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az alkalmazó kormányhatóságnak biztosíttassék a kiválasztás joga. A kiválasztással szorosan összefügg, hogy mindazoknak a számvevőségi tisztviselőknek, akik az állami szolgálatba nem vétetnek át, illetve nem neveztetnek ki, ellátásra való jogosultsága megfelelően biztosíttassék. Ez történik e szakasz (1) bekezdésében. A városi számvevőségi tisztviselők államosításában összesen 298 egyén érdekelt, akik közül 136 a thj. városok, 162 egyén pedig a megyei városok alkalmazásában áll. Az 5. §. (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés arra az esetre szól, ha az érdekelt tisztviselő az állami tisztviselői kinevezést nem volna hajlandó elfogadni. A 6. §-hoz. Az 1912 : LVIII. t.-c. 14. §-a, valamint az 1927 : V. t.-c. 49. §-a lehetőséget adott arra, hogy a városi tisztviselők a mindenkor járó fizetésen felül felsőbb hatósági jóváhagyás mellett pótilletményben részesüljenek, amely a nyugdíjba is beszámítható. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a városi számvevőségi tisztviselőket az állami szolgálatba való átvételből kifolyólag károsodás ne érje, illetve, hogy senki se szenvedjen jogsérelmet. Egyébként az állami szolgálatban hasonló rendelkezés van hatályban (7.000/ 1925. M. E. 43. p. (2) bek.). A 7. §-hoz. Az (1) bekezdésbe foglalt rendelkezés okszerű folyománya a városi számvevőségi szolgálat államosításának. Az államosítás ugyanis egyenesen parancsoló szükségességgé teszi a városok számvitele és pénzkezelése terén az egységességet, amit az (1) bekezdésbe foglalt rendelkezés meg is valósít. A részletes szabályoknak megállapítása természetszerűen már rendeleti útra tartozik. Az ehhez szükséges felhatalmazást tartalmazza a (2) bekezdés.
