Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-300

266 300. szám. szolgáltatásokat és a folyósított járadékok szüneteléséből származó megtakarításokat. A biztonsági tartalékalap csakis a járuléktartalékalap biztosítástechnikai értelemben vett hiányainak pótlására vehető igénybe. Ha a biztonsági tartalékalap 8,850.000 pengőt meghalad, a többletet a rendkívüli segélyalapba kell átutalni. (e) Az öregségi biztosítási rendkívüli segélyalapba kell utalni a 18., 19. és a 20. §-ban meghatározott bevételeknek a járuléktartalékalap javadalmazása, valamint a központi eljárási és ügyviteli költségek fedezése után fennmaradó összegét, valamint a 37. §-ban említett bevételi összegeket, végül a jelen törvénybe ütköző kihágások miatt kiszabott pénzbüntetésekből befolyó összegeket. Ez az alap elsősorban a meghalt járadékosok özvegyeinek és hozzát art ozóinak ( h átr amaradott ainak), továbbá öregségük vagy egyébkénti munkaképtelenségük miatt támogatásra szoruló gazdasági munkavállalóknak kivételes segélyezésére és az utóbbiak intézményes gondozására szolgál. A segélyezés közelebbi előfeltételeit a földmívelésügyi miniszter időről-időre rendelettel állapítja meg. (7) Ha az Intézetet a 12. §. alapján terhelő szolgáltatások összege nem éri el azt a mértéket, amely az alapul vett biztosítástechnikai számításokból folyik vagy ha a statisztikai tömegjelenségek eltolódása következtében állanak elő olyan feleslegek, amelyek állandónak mutatkoznak, a járadékosok özvegyei a meghalt járadékos igényének feléig terjedhető járadékban részesíthetők. A földmívelésügyi miniszter, ha a pénzügyminiszterrel egyetértve megállapítja, hogy özvegyi járadék folyósításának lehetősége fennáll, a járadék mértékét és a járadékra vonatkozó igény előfeltételeit, a biztosítástechnikai értelemben vett pénzügyi egyensúly követelményeinek szemmel tartásával rendelettel szabályozza. Ebben az esetben a földmívelésügyi miniszter a (3) bekezdés alapján létesített öregségi biztosítási rendkívüli segélyalapra vonatkozó rendelkezéseket módosíthatja, illetőleg az említett alapot meg is szüntetheti. 33. §. (1) A járuléktartalékalap vagyona — a földmívelésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával —• csak a következőképpen helyezhető el : a) a magyar állam által kibocsátott értékpapírokba (kötvényekbe, pénztárjegyekbe, kincstári jegyekbe, kincstári váltókba); b) olyan meghatározott (fix-) kamatozású más értékpapírokba, amelyek a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinekelhelyezésére alkalmasak (1885:

VI. t.-c. 13. §-a), ezek között elsősorban mezőgazdasági ingatlanokra nyújtott jelzálogos kölcsönök alapján kibocsátott záloglevelekbe és kötvényekbe ; c) a Magyar Nemzeti Bank részvényeibe ; d) az Intézet tulajdonába átmenő, kellő jövedelmet hajtó, tehermentes ingatlanokba. (2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott módon —- a pénzügyminiszter esetenkinti hozzájárulásával — a járuléktartalékalap vagyonának legfeljebb negyven százalékát lehet elhelyezni. (3) A folyó biztosítási kötelezettségek zavartalan teljesítésére szükséges öszszegek, valamint az ezeket az összegeket meghaladó, de az (1) bekezdésben meghatározott módon még el nem helyezett összegek — az utóbbiak átmenetileg — am. kir. postatakarékpénztárnál, a Pénzintézeti Központnál és annak tagintézeteinél, ezek közül elsősorban azoknál, amelyek a mezőgazdaság céljait szolgáló hitelek nyújtásával foglalkoznak, betétkönyvre, pénztári jegyre vagy folyószámlán helyezhetők el. A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetért őleg évenkint megállapítja, hogy ezeket az összegeket az említett pénzintézetek közül melyeknél, milyen mértékig, illetőleg arányban és milyen feltételek mellett lehet elhelyezni.