Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-300

300. szám. 267 (4) Az (1)—(3) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az öregségi biztosítási biztonsági tartalékalap vagyonának, valamint az 1936 : XXXVI. törvénycikk 35. §-ában foglaltak alapján létesített díjtartalékalap és biztonsági tartalékalap vagyonának elhelyezésénél is. (5) Felhatalmaz tátik a földmívelésügyi miniszter, hogy az 1900 : XVI. törvénycikk, valamint az ezt kiegészítő törvények alapján gyűjtött díjtartalék kezelésének módját a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendelettel szabályozza. (ß) Az Intézetnél a jelen törvény alapján gyűjtött járuléktartalékalap és biztonsági tartalékalap, az 1936, évi XXXVI. törvénycikk alapján gyűjtött díjtartalékalap és biztonsági tartalékalap, valamint az 1900 : XVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő törvények alapján gyűjtött díjtartalék vagyonát, jövedelmeit és költségeit egymástól elkülönítetten kell kezelni és azokról évenkint külön költségelőirányzatot és zárszámadást kell készíteni. 34. §. (1) Ha a munkaadó a jelen törvény alapján biztosítási kötelezettség alá eső munkavállalójával a törvény hatálybalépését megelőző időben a jelen törvénnyel szabályozott öregségi járadékkal azonos minőségű szolgáltatás nyújtásában állapodott meg és a törvény hatálybalépésétől számított egy év alatt az Intézethez benyújtott nyilatkozattal a 17. §-ban említett munkavállalói járulék fizetését magára vállalja és azt viseli, olyan mértékben szabadul a volt munkavállalója irányában szerződéssel elvállalt kötelezettsége alól, amely megfelel az általa a kötelező biztosítási viszonyban viselt járulékokkal a munkavállaló részére szerzett jogigény biztosítástechnikai egyenértékének. Az e címen levonható összeget biztosítástechnikai eljárással az Intézet díjmentesen köteles megállapítani. (2) Ha a munkaadó a jelen törvény hatálybalépésekor hatvanötödik életévét már betöltött és a 12. §. értelmében egyébként járadékra jogosult munkavállalójának akár szerződés alapján, akár pedig önként a jelen törvény szerinti járadék két és félszeresét meghaladó értékű öregségi ellátást (nyugdíjat, kegydíjat, vagy egyéb juttatást) ad, az Intézet a munkaadónak — kívánságára — évi 60 pengőt folyósít. (3) A jelen törvénnyel szabályozott öregségi járadéktól eltérő szolgáltatást az e §. rendelkezései alapján csökkenteni nem lehet. {4) Ha a jelen törvény értelmében biztosításra kötelezett munkavállaló az 1912 : VIII. törvénycikkel létesített nyugdíj csoport tagja és az erre a csoportra nézve meghatározott várakozási időt eltöltötte, kívánságára az Intézet a díjak további fizetése alól felmenti azzal a joghatállyal, hogy a biztosítási szolgáltatás megnyílta idejében a biztosított a befizetéseinek megfelelő szolgáltatásban részesül. A várakozási időt még el nem töltött nyugdíj csoportbeli tag e helyett a javára befizetett tagsági díjak kamatmentes visszatérítését kérheti. 35. §. {1) Az Intézettől járó szolgáltatások át nem ruházhatók, el nem zálogosíthatok, le nem foglalhatók, azokkal szemben beszámításnak helye nincsen, azokról az igényjogosult sem részben, sem egészen le nem mondhat. A foglalás alóli mentesség közadók miatt vezetett végrehajtás esetére is kiterjed. (2) Az előző bekezdést a biztosítottal szemben tartás címén érvényesített követelésekre az öregségi járadéknak csak felerésze erejéig lehet alkalmazni. 36. §. Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a földmívelésügyi miniszteri tárca keretében házikezelésben végzett munkálatoknál alkalmazottak egyes csoportjainak, illetőleg ezek hozzátartozóinak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló ellátását — ha az állami alkalmazottak tekintetében irányadó 84*