Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-294
294. szám. 237 Melléklet a 29é, számú irományhoz. Indokolás „a cukor gyártásának és eladásának szabályozása tárgyában Londonban 1937. évi május hó 6.-án kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A háború befejezése után világszerte mutatkozó áruhiány a cukorgyártás és cukorrépatermelés terén is éreztette hatásait. Az áruhiány következtében magas világpiaci cukorárak kerültek felszínre, aminek természetes folyománya volt, hogy a cukorgyártás rendkívül jövedelmező lett. Ennek hatása alatt a cukortermelés világszerte óriási lendületet vett. A cukorelőállítás fellendülését az említett körülményen kívül még az is elősegítette, hogy a világháború tapasztalatai alapján az egyes államok önellátásra törekedtek és a cukorgyártást olyan területeken is meghonosították, amelyek azelőtt cukorrépa vagy cukornád termeléssel nem foglalkoztak. Ez annál könynyebb volt, mert nagyon kevés olyan ország van, ahol a cukorrépa vagy a cukornád nem terem meg. Az említett okoknak volt a következménye, hogy a világpiaci cukorkészletek, amelyek az 1925/26. termelési év végén még csak 5*7 millió tonnát tettek ki, az 1931/32. termelési évad végével 10'9 millió tonnára emelkedtek, amivel szemben a világ cukorfogyasztása az 1925/26. évi 23*2 millió tonnáról 1931/32. termelési évadig csak 25*1 millió tonnára emelkedett. A termelés és a fogyasztás között tehát az egyensúly megbomlott és a felhalmozódott aránytalanul nagy eladhatatlan készletek természetszerűleg a világpiaci ár katasztrofális zuhanására vezettek. A termelés és fogyasztás egyensúlyának a megbomlása világosan mutatkozott a világpiaci cukorár alakulásában is, amit szemléltetően mutat, hogy míg a londoni cukortőzsde nyerscukor jegyzés cwt.-int a háborút közvetlenül megelőző 1913. évben évi átlagban 10 shilling 5% penny volt, ugyanaz az ár 1920.-ban 65 shilling 8 l / 4 penny, 1926.-ban 12 shilling 3 penny, 1932.-ben pedig 4 shilling 1 pennyt tett ki. A világpiaci cukorhelyzet fentvázolt fejlődése természetszerűleg lassanként kiváltotta az összes cukortermelő államokban azt a belátást, hogy ha valamilyen rendezés nem történik, a cukortermelésnek össze kell omlania. A cukortermelés és eladás szabályozására vonatkozó nemzetközi egyezmény létrehozása felé az első lépést 1927. évben Kuba tette meg. Ez a kezdeményezés nem vezetett eredményre, amint nem sikerült két évvel később a Nemzetek Szövetsége idevonatkozó kísérlete sem. A harmadik kísérletet a kubai cukortermelésben és az Amerikai Egyesült-Államok gyarmatai cukortermelésében erősen érdekelt és a világpiaci árak zuhanása következtében nagy veszteségeket szenvedett amerikai nagytőke c
