Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-290
290. szám. 195 290. szám. A felsőház pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése az „ügyvédi meghatalmazásról" szóló 270. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! I. Az 1908 : XL. t.-c.-kel alkotott Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet körülbelül 13 millió korona értékű, hadiköl csonkot vénybe és értékpapírba fektetett vagyonát a koronaromlás folytán elveszítette. A megsemmisült vagyon jövedelmét azóta részben azzal pótolja a törvényhozás, hogy a nyugdíjintézetnek évi — a legutolsó költségvetés szerint 220 ezer pengő — segélyt juttat. Az ügyvédi kar elöregedett, munkaképtelen tagjait, a vagyon és jövedelem nélkül maradt özvegyeket és árvákat támogatni hivatott ez az intézmény azonban csekély jövedelmével nemes hivatását betölteni nem tudja. Ennek a szociális szempontból káros helyzetnek fölismerése és mérlegelése vezette a törvényhozást a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. t.-c. (Te.) 142. §-ának megalkotásánál, amely a hibáján kívül válságba jutott intézmény megsegítését célozta. A Te. 142. §-a úgy rendelkezett, hogy minden ügyvédi meghatalmazáson a szabályszerű meghatalmazási bélyeg mellett, külön bélyegben, ügyvédi jóléti hozzájárulást kell az ügyvédnek lerónia s ez utóbbi bélyegek ellenértéke az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetet illeti. Ezt a jóléti bélyeget az ügyvéd saját felének nem számíthatja fel s azt a pervesztes fél terhére a bíróság sem állapíthatja meg. A szóbanlevő intézmény jövedelmét önsegély útján gyarapító ezt a törvényes rendelkezést az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeletileg olymódon lett volna hivatott végrehajtani, hogy a jóléti hozzájárulás bélyegének értéke a meghatalmazásokra megszabott okirati illeték egynegyedrészénél (25%) nagyobb összegben nem állapítható meg (Te. 142. §. második bekezdés). Utóbb aggályok merültek föl az ügyvédjóléti bélyegek esetleges le nem rovását követő leletezés és illetékbehajtás nehézségeit illetően, mert a leletezési eljárás és az illeték behajtása a jóléti bélyegekből várható jövedelemmel arányban nem álló munkával és költséggel terhelte volna a pénzügyi hatóságokat 25*
