Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-169
82 169. szám. fokú iparhatóságnak jelenti ki — a hatásköri felsorolásnak pozitív tartalma kevés. A kerületi igazgatásnak ez az első elrendezése nem nyugodott gyakorlati tapasztalatokon, hiányosságai csakhamar jelentkeztek is. Egyrészt ez a körülmény, másrészt pedig az, hogy 1872. után számos jogszabály (a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. törvénycikk, a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. törvénycikk, stb, stb.) újabb és újabb részletes ügykört utalt a kerületi elöljáróságok hatáskörébe, a kérdésnek újból való szabályozását elkerülhetetlenül szükségessé tette. Hosszas előzetes tárgyalások után az 1893 : XXXIII. törvénycikkel történt a székesfőváros kerületi igazgatásának újabb rendezése. A kerületi elöljárósági törvény szerint a, kerületi igazgatás közegei a kerületi elöljáróság és a kerületi választmány. A kerületi elöljáróságot most már kvalifikált és rendes fizetést élvező tisztviselők alkotják. A hatáskör tekintetében pedig a következőképpen alakult a helyzet.: Az 1893 : XXXIII. törvénycikk egyes szakaszai a kerületi elöljáróságok hatáskörét a legrészletesebben, szinte túlzott mértékben szabályozták. Így pl. megállapítják, hogy hatáskörükbe tartozik az utak, utcák, terek burkolatának, a pöceés egyéb anyagokat levezető közcsatornáknak fenntartása és kijavítása, a tanács által engedélyezett házicsatornák, vízvezetőcsövek stb. építkezésének engedélyezése, a magánosok által készített járdaburkolatok átvétele, stb. stb. Éppen ez a körülmény, vagyis a túlságos részletezés vált hovatovább mindinkább nehézségek okozójává. A hatásköröknek ezt a megrögzítését ugyanis a székesfőváros fejlődő életében változatlanul fenntartani nem volt lehetséges s ennek következtében a gyakorlat számos esetben túl is lépte a törvény rendelkezéseit. Azonban nemcsak az 1893 : XXXIII. törvénycikkben, hanem későbbi más törvényekben megállapított egyes hatásköri rendelkezések is elavultakká váltak. Ismét olyan helyzetbe jutottunk tehát, hogy a több, mint négy évtizeddel ezelőtt lefektetett hatásköri szabályozást új rendezéssel kell a mai életviszonyokhoz alkalmazni. Ennek az új rendelkezésnek a lényege az, hogy az 1893 : XXXIIL törvénycikkben, valamint a későbbi törvényekben megállapított hatásköri megkötöttséget feloldottam azzal a rendelkezéssel, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a polgármester vagy a kerületi előljáró elsőfokú hatósági jogkörét törvény állapította meg, a minisztérium a hatáskörnek a polgármester és a kerületi elöljárók között való megosztását a törvény rendelkezéseitől eltérően szabályozhatja, esetleg egyes ügyekben ezt a megosztást szabályrendeleti jogkörbe utalhatja. Ez a főrendelkezés. Ennek következtében lehetővé válik az, hogy a kerületi elöljárók hatásköre tekintetében minden elavult rendelkezés kiküszöböl tessék. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni: Az 1. §-hoz. Ez a szakasz általánosságban határozza meg a kerületi előljáró hatáskörét. Az a) pont a Budapest székesfőváros kerületi elöljáróságairól szóló 1893 : XXXIII. t.-c. 16. §-ában foglalt rendelkezésnek, a b) pont lényegében ugyanezen törvénycikk 17. §-a első bekezdésének, a c) pont az 1872 : XXXVI. t.-c. 85.* §-ának és az 1893 : XXXIII. t.-c. 17. §-a harmadik bekezdésének, végül pedig a d) pont az 1893 : XXXIII. t.-c. 18. §-a 7. pontjának felel meg. Ezeket az általános rendelkezéseket —tekintettel arra, hogy az 1893 : XXXIII. törvénycikket a maga egészében hatályon kívül helyezzük — szükséges volt a törvényjavaslatba felvenni.
