Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-169

169. szám. 81 Melléklet a 169. számú irományhoz. Indokolás „a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930: XVIII. törvénycikk újabb kiegészítéséről és módosításáról" készült törvényjavaslathoz. A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. t.-c. 53. §-a a kerületi elöljárók hatásköre tekintetében egyelőre az akkori jogállapotot tartotta fenn, utasította azonban ebben a szakaszban a törvényhozás a belügyminisztert, hogy a kerületi elöljárók hatáskörének szabályozásáról külön törvényjavaslatot terjesszen elő. A törvényben kapott ez az utasítás tette tehát kötelességemmé, hogy erről a kérdésről törvényjavaslatot nyújtsak be a t. Képviselőházhoz. Felhasználtam azonban ezt az alkalmat egyúttal arra is, hogy ugyanebben a törvényjavaslatban a fővárosi alaptörvények egynémely vonatkozásban való módosítása, illetőleg kiegészítése iránt is tegyek javaslatot olyan kérdésekben, amelyek szabályozása időközben vált szükségessé. Ehhez képest a jelen törvényjavaslat két fejezetre oszlik. Az I. fejezet a kerületi elöljárók hatáskörét rendezi, a II. fejezet pedig vegyes rendelkezéseket tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a II. fejezetnek úgyszólván minden rendelkezése egymással összefüggésben nem álló más-más kérdést szabályoz, ezekhez a rendelkezésekhez általános magyarázatot nem fűzhetek, hanem azok mindegyikének megokolására a részletes indokolás során fogok külön-külön kitérni. Az I. fejezet általános indokolásául az alábbiakat van szerencsém előadni: Budapest székesfőváros kerületi igazgatásának kialakulása a városegyesítés időpontjával függ össze. Az 1872. év előtt Pest, Buda és Öbuda városok különkülön közigazgatási szervezettel rendelkezvén, ezeknek körén belül további alsóbb igazgatási tagozatnak létesítése az akkori népesség és terület mellett nem is lehetett indokolt. Az 1872 : XXXVI. törvénycikk, amikor a székesfőváros egységes szervezetét megszabta, a megszüntetett külön városi igazgatási szervezetek helyébe egyúttal szükségszerűleg megfelelő új intézményt iktatott: a kerületi elöljáróságokat. E rendezés értelmében a főváros több közigazgatási kerületre oszlik,, melyek számát és kiterjedését a közgyűlés határozza meg. A kerület élén az előljáró áll, akit a törvényhatósági bizottság egyeteme a laikus polgárság köréből választ. Mellette esküdtek működnek, akiket a kerület választói választanak. Ami a hatáskört illeti, — eltekintve attól, hogy az elöljáróságot a törvény elsőFelsőházi iromány, 1935—1940. IV. kötet. 11