Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-167

12 167. szám. (2) A meghalt biztosított (nyugdíjas) árvájának kell tekinteni mostohagyer­mekét is. 15. §. Rokkantsági nyugdíjat nem kap az, aki rokkantságát szándékosan maga okozta. Sem özvegyi nyugdíj, sem nevelési segély nem jár annak, aki a biztosított, illetőleg a nyugdíjas ha­lálát szándékosan vagy súlyos gondat­lanságból okozta. 16. §. (1) Az öregségi vagy rokkant­sági nyugdíj nyugdíjtörzsből és foko­zódó nyugdíjrészből áll. A nyugdíjtörzs évi 120 pengő, a fokozódó nyugdíjrész évenkint 19%-a a) a biztosított javára a folyósításig akár a jelen törvény alapján kötelező biztosításban, akár az önkéntes to­vábbiztosításban (7. §.) befizetett díjak és b) az önkéntes többletbiztosításban (8. §.), úgyszintén átutalt járuléktarta­lék (9. és 10. §-ok) fejében a biztosított javára írt összegek együttes összegé­nek. (2) Az özvegyi nyugdíj a fele annak a nyugdíjnak, amire a biztosítottnak halálakor rokkantság címén joga lett volna, illetőleg annak az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjnak, amelyet a meghalt élvezett. (3) A nevelési segély félárva részére 30%-a az özvegyi nyugdíjnak, teljesen árva részére 60%-a annak az összeg­nek, amely özvegyi nyugdíj fejében járna, úgy azonban, hogy nevelési se­gély címén fél árváknak összesen leg­feljebb 100%-ot, teljesen árváknak összesen legfeljebb 200%-ot lehet fo­lyósítani. A nevelési segély ennek foly­tán szükségessé váló csökkentését az ár­vák fejenkint egyenlő arányban viselik. (4) Az öregségi és rokkantsági nyug­díj összegéhez legalább három olyan gyermek után, aki a nyugdíjas életben nem léte esetében nevelési segélyre lenne jogosult, gyermekenkint 5% gyermeksegély járul. A nyugdíj azon­ban gyermeksegéllyel sem haladhat meg 1.200 pengőt, ha az igényjogosult •? kötelező biztosításban legutoljára az I. biztosítási osztályba, 1.800 pengőt, ha a II-ba, 2.400 pengőt, ha a III-ba, 3.000 pengőt,haaIV-be, 3.600 pengőt, ha az V-be, 4.200 pengőt, ha a Vl-ba, 4.800 pengőt, ha a Vll-be, 5.400 pen­gőt, ha a VIII-ba s végül 6.000 pen­gőt, ha a IX. biztosítási osztályba tartozott. 17. §. (1) Ha a biztosított akkor, amikor mint közszolgálati vagy mint olyan alkalmazottat, akire az állami alkalmazottak tekintetében irányadó ellátási jogszabályok kiterjednek, ellá­tásra igénytadó állásban véglegesen al­kalmazzák, vagy akkor, amikor önálló gazdálkodásba, illetőleg vállalkozásba fog, a várakozási időt még nem töl­tötte el, végkielégítésképpen a foko­zódó nyugdíjrész kiszámításának egyéb­ként alapjául szolgáló összeg (16. §. (1) bekezdés) 80%-át kívánhatja. (2) A várakozási idő előtt megrokkant biztosítottakat, továbbá a várakozási idő előtt meghalt biztosítottaknak a 13. és 14. §-okban említett hátramaradot­tait méltányosságból rendkívüli se­gélyben lehet részesíteni. Ez a rend­kívüli segély nem haladhatja meg a fo­kozódó nyugdíjrész kiszámításának egyébként alapjául szolgáló összeg (16. §. (1) bekezdés) 80%-át. 18. §. Ha a járadékszerű szolgálta­tásra igényjogosult a földmívelésügyi miniszter engedélye nélkül állandóan az ország területén kívül tartózkodik, a magyar honos igényjogosultnak fo­lyósított szolgáltatás a belföldre vissza­költözés időpontjáig szünetel, a kül­földi igényjogosultat pedig a szolgálta­tások egyévi összegével végkielégíteni lehet, kivéve, ha ez a viszonossággá) vagy nemzetközi egyezménnyel ellen kezik. 19. §. (1) A járadékszeríi szolgáltatá­sokat havonkint egyenlő részletekben ülőre kell fizetni. Azokat tőkével meg­váltani nem lehet. (2) A jóhiszeműen felvett szolgálta­tásokat uem lehet visszakövetelni. A folyósított járadékszerű szolgáltatás fel nem vett részleteire vonatkozó igény

Next

/
Oldalképek
Tartalom