Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-174

134 174. szám. 100. §. Ha az ügyfél a megbízást fontos ok nélkül visszavonja, az ügy­véd a kikötött díj megfelelő részén (99. §.) felül a díj összegének határai között a körülményekhez képest mél­tányos kárpótlást követelhet. 101. §. Az ügyvédi költség és munka­díj más megállapodás hiányában a megbízás teljesítése vagy az ügyvédi képviselet megszűnése után, az ügy­védi költségjegyzék bemutatásától mított tizenötödik napon esedékes; más megállapodás hiányában az ügyvéd az ügy előrehaladásához képest meg­felelő díjelőleget követelhet. 3. A díjazás biztosítása. 102. §. Az ügyvéd az ügyfele ré­. szere hozzá befolyt pénz kiadására fennálló követeléssel szemben beszá­míthatja az ügyfele ellen ügyvédi költ­ség és munkadíj címén fennálló, jog­erős bírói határozattal megállapított, okiratban kikötött, vagy a fél által összegszerűen elismert (79. §.) esedékes (101. §.) követelését. Az ügyvéd a beszámítási jog gyakorlásáról ügyfelét azonnal köteles értesíteni. 103. §. Ha az ügyvéd esedékes (101. §.) költség- és munkadíjkövete­lése a 102. §. értelmében beszámításra nem alkalmas, vagy ha az ügyvéd az ügyfél részére nem készpénzt, hanem más ingó dolgot vett át, követelésé­nek biztosítására az ügyfele részére átvett készpénzen vagy egyéb dolgon zálogjog illeti meg. Az ügyvéd a felet haladéktalanul értesíteni köteles, hogy a pénzt vagy egyéb dolgot zálogjoga alapján magánál tartja. A fél kíván­ságára azonban köteles a pénzt vagy a dolgot azonnal bírói letétbe helyezni. Ha az ügyvéd a letétbe helyezéstől számított harminc nap alatt nem iga­zolja, hogy a munkadíj és költség megfizetése iránt pert indított, vagy ha a letétbe helyezett pénzt vagy a dolgot ugyanaz alatt az idő alatt végre­hajtás útján le nem foglaltatja, a bí­róság a pénzt vagy a dolgot az ügy­félnek kiutalja. 104. §. Sem a beszámítás jogát (102. §.), sem a zálogjogot (103. §.) nem gyakorolhatja az ügyvéd a hozzá befolyt olyan pénz vagy olyan egyéb dolog tekintetében, amely nem azzal a rendeltetéssel került az ügyvéd kezé­hez, hogy azt ügyfelének kiadja, vagy ha a pénzt ügyfelének olyan követe­lésére fizették, amellyel szemben jog­szabály értelmében nincs helye be­számításnak. 4. A díjazás érvényesítése. 105. §. Az ügyvéd polgári peres és nem peres ügyben — ideértve a végre­hajtási ügyeket is — kérheti, hogy akár a bíróság előtti eljárásban, akár azon kívül felmerült költségét és munka­díját az ügy folyama alatt vagy annak befejezése után saját felével szemben állapítsák meg. A kérelmet annál a bíróságnál kell előadni, amely az ügyben elsőfokon el­járt vagy eljár; végrehajtási ügyben a kérelmet annál a bíróságnál kell elő­terjeszteni, amely a végrehajtás elren­delésének kérdésében elsőfokon hatá­rozott, egyéb esetben az ügyvéd sze­mélyes bíróságánál. A kérelemhez költ­ségjegyzéket kell csatolni, az ügyvéd azonban a munkadíj összegének feltün­tetését mellőzheti; költségjegyzék nél­kül ügyvéd kérelmére a bíróság még olyan költséget és munkadíjat sem állapíthat meg, amely a bírósági ira­tokból kitűnő eljárás folytán merült fel. A bíróság a kérelem felől szóbeli tárgyalás nélkül (1911 : I. t.-c. 254. §,) is határozhat. Az ügyfél szintén kérheti az előző bekezdésben megjelölt bíróságnál, hogy állapítsa meg az ügyvéd felmerült költ­ségét, valamint munkadíját. Ha a fél az ügyvéd költségjegyzékét nem csatolja, a bíróság a kérelem következ­tében az ügyvédnek a költségjegyzék bemutatására megfelelő határidőt tűz ki (1911 : I. t.-c. 450. §.). Ha az ügyvéd a költségjegyzéket e határidő alatt nem mutatja be, a bíróság a meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom