Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
86 104, szám. várható, hogy az egyes vidékeken az ott kipróbált és hosszú időn keresztül bevált szokásos kikötésekhez ragaszkodnának a birtokszerzők és a feltételek rögzítése az ilyen kívánságokhoz való alkalmazkodást megnehezítené. Bizonyos általános szempontok kiemelése mégis szükségesnek látszott. A javaslat elsősorban emeli ki, hogy minden egyes birtokszerzővel külön-külön szerződést kell kötni, nem lehet tehát egyes csoportok tagjait egységes szerződéssel egymás magatartásáért, illetőleg mulasztásáért felelőssé tenni. Említést érdemel, hogy bár a javaslat éppen úgy, mint az átengedésre kötelezettekkel szembeni viszonyban, a birtokszerzőkkel szembeni viszonyban is adásvételi szerződést és haszonbérleti szerződést említ. A cél nem az, hogy az állam minden olyan ingatlant, amelyet vételártörlesztés mellett szerzett meg, csupán vételi szerződés alapján adj on tovább és haszonbérletként továbbadásra csak a haszonbérletbe átadott ingatlanok legyenek rendelve, hanem — amennyiben a birtokszerzőkként jelentkezők vagyoni viszonyai ezt így fogják kívánni — a tulajdonul átengedett ingatlanok bizonyos része is haszonbérleti szerződésekkel fog a birtokszerzők részére tovább adatni. Ezzel a lehetőséggel — figyelemmel különösen a 47. §. már ismertetett rendelkezéseire — mód fog nyílni arra, hogy az egyébként megfelelő gazdasági erővel rendelkező, de vételár fizetésére még nem képes személyek haszonbérlőként elhelyezkedve kerüljenek abba a helyzetbe, hogy a megfelelő takarékosság kifejtése mellett a haszonbérelt ingatlanokat tulajdonul is megszerezhessék. A §. további rendelkezései egyfelől a birtokszerzők vételár törlesztésének túlságos hosszú időre kitolását zárják ki, ami a javaslat céljának megvalósítására irányuló tevékenység folyamatosságának biztosítása érdekében szükséges, másfelől bizonyos kedvezmények biztosításával a más községből átköltözködők megfelelő berendezkedését kívánják előmozdítani. Az 51. §-hoz. Amint arra már a 30. §. indokolása során is rámutattam, az átengedésre kötelezettekkel szemben végleges helyzetet az teremt, amikor a földmívelésügyi miniszter az ingatlanokat birtokba veszi, illetőleg a birtokszerzőket abba bevezeti. A birtokbavezetés fogja természetszerűleg a birtokszerzők gazdálkodásának kezdő időpontját jelenteni akkor is, ha nem átengedésre kötelezés útján szerzett földről lesz szó. A birtokbavezetési aktusra helyes eljárás mellett csak akkor kerülhet sor, amikor az a jogviszony, amelynek alapján a birtokszerző az ingatlan birtokába lép, már teljes tisztázást nyert, vagyis a szerződések már megvannak kötve és a szerződés értelmében előre teljesítendő szolgáltatásokat a birtokszerző teljesítette is. Ezt a javaslat szabályképpen ki is mondja. Olyan esetekben, amikor az állam már korábban nem lépett az ingatlan birtokába, az addigi birtokos, különösen az átengedésre kötelezett, illetőleg az, aki ingatlant köztartozás lerovása céljából ad át, mindaddig az ingatlan használatában maradhat, amíg a birtokbavezetés meg nem történik. A javaslat értelmében történő birtokszerzések esetében gazdasági szempontból sem lesz célszerű, hogy ha az állam a megszerzett ingatlanok birtokába már a továbbadás előtt belépne és azon kénytelen lenne a gazdálkodást bizonyos, előreláthatóan rövid időre szólóan megkezdeni. Annak folytán viszont, hogy az átengedésre kötelezett, ületőleg az ingatlant átadó birtoklásához közvetlenül kapcsolódik a birtokszerző birtokbalépése, szükséges arról gondoskodni, hogy a birtokváltozás a gazdálkodás folyamatos vezetését meg ne zavarja. Ëppen ezért a javaslat szabályként azt írja elő, hogy a birtokbavezetésről az addigi birtokost egy évvel előre értesíteni kell. Ez alul a szabály alul a javaslat csak abban az esetben tesz kivételt, ha az értékesítéstől számított egy éven belül való birtokbaadáshoz a tulajdonos hozzájárul, vagy ha a köztartozás fejében átadott ingatlanról van szó, amikor is az átadást felkínáló, illetőleg arra
