Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 87 kötelezett személynek az ingatlan átadására mindenkor készen kell állania. Hiszen a 37. §. (s) bekezdése értelmében az ingatlanátadással lerovásra kerülő köztartozások után egészen a birtokbaadásig kamatot köteles fizetni. A javaslat az előzetes értesités biztosításán felül arról is gondoskodik, hogy a birtokbavezetés megtörténte után is be lehessen szedni a már előállott terményeket, de egyszersmind arról is, hogy a birtokbavezetés előkészületeit a termés beszedésének akadályozása nélkül már a birtokbavezetés előtt is végezni lehessen. Az 52. §-hoz. Bár — amint azt már az általános indokolásban kifejtettem — a javaslat nem kizárólag más községbe költözéssel kapcsolatos birtokszerzéseket kíván előmozdítani, mégis mellőzhetetlennek látszott, hogy az átköltözéssel egyébként együtt járó hátrányos közjogi következmények a birtokszerzés céljából átköltözködőkről elháríttássanak. Ezeket a kérdéseket szabályozza az 52. §., amelynek (3) bekezdése arról is gondoskodik, hogy a birtokszerzőknek biztosított adókedvezmények (91. §.) se eredményezhessenek közjogi szempontból joghátrányt. Az 53. §-hoz. Amíg az állam maga az átengedésre kötelezettektől a tulaj donátengedést a javaslat értelmében csak a vételár kétharmadának lefizetése ellenében igényli, a birtokszerzők tulajdonszerzését azzal könnyíti meg, hogy részükre már a vételár felének letörlesztése esetében biztosítja az ingatlan tulajdonának bekebelezését. A 47. §-sal kapcsolatosan rámutattam arra is, hogy a javaslat a vevőt megillető jogállást még ennél is enyhébb feltételhez, nevezetesen a vételár 30%-ának lefizetéséhez fűzi. A 20. §. indokolásában már utaltam arra is, hogy a birtokszerző részére egyelőre csak haszonbérletbe adott ingatlanoknak is az a rendeltetésük, hogy utóbb a haszonbérlők azokon tulajdont szerezzenek. Ez a helyzet az olyan birtokrészek tekintetében is, amelyeket az átengedésre kötelezett egyelőre csupán haszonbérletbe engedett át. Abban az esetben már most, ha a haszonbérletbe átengedett ingatlanból részesedő valamelyik birtokszerzőnek sikerült oly összegre szert tenni, amelyből már a tulajdonszerzéshez szükséges vételárrészletet le tudná fizetni, a tulajdonszerzés útja nem lehet más, mint az, hogy a birtokszerzővel szemben a haszonbérbeadó szerepét betöltő állam, illetőleg intézet javára a földmívelésügyi miniszter gyakorolj a a 20. §. (4) és (5) bekezdésében biztosított jogot, vagyis rendelje el az egyelőre haszonbérletbe átengedett ingatlan tulajdonul átengedését. Minthogy azonban a 20. §. (4) bekezdése a haszonbérletbe átengedett terület egy részének tulajdonba átengedésére kötelezést csak a haszonbérleti viszony 10 évi fennállása után engedi meg, az pedig előreláthatóan ritkán fog előfordulni, hogy 10 évnél rövidebb haszonbérleti idő után az ugyanazon birtokból átengedésre került területben részesedők valamennyien tulajdonszerzőkként jelentkezzenek, a javaslat a haszonbérlőként bevezetett birtokszerzőnek is csak arra az esetre ad módot a tulajdonszerzés kérelmezésére, ha a haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettségeinek már 10 éven át eleget tett. A 20. §. (5) bekezdésében foglalt ama korlátozó rendelkezés folytán, amely a haszonbérletbe átengedett ingatlan részleges tulajdonul átengedésére kötelezést csak legalább 100 kataszteri holdnyi összefüggő terület tekintetében engedi meg, számot kellett vetni azzal az eshetőséggel, hogy egy nagyobb, pl. 4—500 kataszteri holdas haszonbérletbe átengedett területen oly szétszórtan fognak a 10 év elteltével kishaszonbérlők tulajdonszerzésre jelentkezni, hogy a rendelkezésre álló fedezet nagyobbarányú igénybevétele nélkül nem lehet majd az ilyen haszonbérelt kisbirtokból a 100 kataszteri holdat kitevő egységes területet összeállítani, különösen úgy, hogy ez a többi birtokrészek területi Összefüggését a 20. §. (5) bekezdésébe ütköző módon meg ne szakítsa. Éppen ezért a javaslat módot ad a föld-
