Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. gg teljesíteni. Ezzel szemben igen nagy fontossága van annak, hogy az átengedési kötelezettségek teljesítése következtében állásukat vesztő gazdasági cselédekről gondoskodás történjék és ekként a javaslatot esetleg kísérő szociális szempontból előnytelen jelenségek kiküszöböltessenek. Éppen ezért a javaslat az említett gazdasági cselédek ingatlanban részesülésének megkönnyítése érdekében módot nyújt arra, hogy ezek a megszabott előfeltételeket a telepítési alap által nyújtott kölcsön segítségével teljesíthessék. Bizonyos kedvezményt nyújt a javaslat a hadigondozottaknak is azzal, hogy haszonbérletbevétel esetében beéri a haszonbér félévi összegének óvadékul letétbehelyezésével. Ez a könnyítés azért is indokoltnak mutatkozik, mert a hadi gondoz ott által e minőségében élvezett járadék a hadigondozottnak a gazdálkodás során is segítségére lesz és így a járadék már önmagában is bizo* nyos anyagi garanciát nyújt. A 48. §-Jioz. E §. az ingatlanban részesítésből kizáró körülményeket sorolja fel az első bekezdés 1-—10. pontjaiban. Az idegen állampolgárokon felül az ingatlanban részesedésből azokat zárja ki a javaslat, akik már egyszer ingatlanban részesedtek, akik koruknál, testi vagy elmebeli állapotuknál fogva nem alkalmasak, akik vagyonuk felett nem rendelkezhetnek, vagy súlyos bűncselekményt követtek el. Nem szorul bővebb megindokolásra a 10. pontnak az a rendelkezése sem, hogy bizonyos ideig nem lehet ingatlanban részesíteni azt, aki egyszer már az állam segítségével földhöz jutott, de azt megtartani nem tudta. A §. (2) bekezdése ismét a háború áldozatainak, illetőleg leszármazottainak kíván bizonyos kedvezményt nyújtani. Ha a 20 éven aluli hadiárvának vagy hadigyámoltnak él a szülője, a javaslat lehetővé teszi, hogy a szerzett birtok a kiskorú érdekében a szülő gondozása és kezelése alá kerüljön. Ebben az esetben a végeredményben birtokban részesíteni kívánt kiskorút némileg az utóörökös jogállásához hasonló helyzetbe látszik célszerűnek hozni, hogy ne egyedül magát a kiskorút terheljék a birtokszerzéssel járó kötelezettségek. A javaslat éppen erre figyelemmel a birtokszerző kiskorú szülőjét is a maga személyében teszi felelőssé a kötelezettségekért. Ez a felelőssé tétel természetesen nem lesz lehetséges a jogszabály erejével, csak akkor, ha a szülő a gyermeke érdekében hajlandónak mutatkozik az ilyen ajándékozás jellegű kötelezettségvállalásra. A 49. §-hoz. A javaslat nemzetpolitikai célkitűzésével áll összhangban, hogy a többgyermekes családokat mind a vételártörlesztés, mind a haszonbérösszeg megállapítása körében kedvezményekben kívánja részesíteni. Természetes dolog, hogy ezek a kedvezmények nem érinthetik az átengedésre kötelezettet megillető ellenszolgáltatás mértékét. Ezt a tételt tulajdonképpen felesleges is a javaslatban kiemelni, mert hiszen az átengedésre kötelezettel szemben az ellenszolgáltatás teljesítésére sohasem maga a birtokszerző, hanem mindig az állam, illetőleg a törvényben említett vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt intézet lesz kötelezve, az átengedésre kötelezett tehát abban nem is lehet érdekelve, hogy az átengedett ingatlannal később mi történik és az minő feltételek mellett adatik tovább. A javaslat mégis ebben a kérdésben minden kétséget ki akart zárni. VIII. Fejezet A szerződések megkötése, birtokbavezetés és tulajdonszerzés. Az 50. §-hoz. A javaslat a törvény végrehajtásának szakára tartja fenn a birtokszerzőkkel kötendő szerződések tartalmának tüzetes megállapítását. A szerződések tartalmának a törvényben rögzítése súlyos nehézségeket idézhetne elő annak folytán, hogy a törvény hosszúidejű életbenlétre van hivatva, amely idő alatt a viszonyok gyakran változhatnak, de nem lenne helyes az ilyen rögzítés azért sem, mert a különböző országrészeken kialakult gyakorlathoz képest az 11*
