Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 81 kiegyenlítése útján a köztartozás ingatlannal kiegyenlítésére kötelezés tárgytalanná váljék. A köztartozás ingatlannal kiegyenlítése csak a tulajdon átadásával fog bekövetkezni és ezért ennek időpontjáig a kincstár javára a kamatok felszámítása helyénvaló, ha azonban az átadásra kerülő ingatlan kijelölése már telekkönyvi feljegyzéshez is jut, a fizetésre kötelezettet már csak azon a címen lehet kamat fizetésére kötelezni, hogy az átadásra rendelt ingatlant egyelőre tovább használja. Ezért a javaslat az említett időponttól kezdve a kamatlábat 6%-ra csökkenti. A 38. §rhoz. E §. ugyanazokat a gondolatokat, amelyek az illetékek tekintetében az előbbi §-ban érvényesültek, megfelelő formában a közadó-tartozásokra is kiterjeszti. Lényegbevágó eltérés az illetékekre vonatkozó §-szal szemben, hogy a javaslat a földdel való kiegyenlítést a közadók tekintetében csak az 1935. év végén fennállott és egy évnél régibb tartozásokra vonatkozó egyszeri intézkedésként tervezi, nehogy ez a rendszer az adófizetési készséget hátrányosan befolyásolja. A 39. §-hoz. Ez a §. lehetővé teszi, hogy a 37. és 38. §-ban említett köztartozások összegét az ingatlannal való kiegyenlítés szempontjából össze lehessen számítani s az ingatlannal való kiegyenlítésre módot nyújt akkor is, ha illeték- és adótartozás, valamint ennek járulékai, csak együttesen haladják meg az 5.000 pengőt. Nem lesz akadálya természetesen annak sem, hogy az egymagában 5.000 pengőt meghaladó illeték- vagy adótartozáshoz az 5.000 pengőnél kisebb másik fajta tartozás hozzászámíttassék. A 40. §-hoz. Ez a §. az ingatlan tulajdonosának a kir. ítélőtáblához intézhető panaszjogát szabályozza arra az esetre, ha a tartozásnak ingatlannal való kiegyenlítése bármely oknál fogva elrendelhető nem lett volna. Ez a rendelkezés összhangban van a javaslat többi panaszjogot biztosító rendelkezéseivel. A 41. §-hoz. A köztartozások kiegyenlítésére szolgáló ingatlanokat a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a 22. §. (2) bekezdésében tervezett rendelkezések megfelelő alkalmazásával úgy jelöli ki, hogy az az okszerű gazdálkodás menetét rie akadályozza, azonban a 14. §-ban említett területeket, nevezetesen a rendszeres öntözéssel művelt rétet, legelőt vagy szántót, továbbá kertet, komlóskertet, gyümölcsöst, szőlőt és faiskolát, halastavat s végül a rendszeres alagcsövezéssel ellátott területeket átadásra kijelölni egyáltalán nem lehet, bár ezek ebben a vonatkozásban mezőgazdasági területeknek fognak számítani. Az átadandó ingatlanok kijelölése alapján a pénzügyminiszter megkeresésére a telekkönyvi hatóság a tulajdonul átengedésre kötelezést feljegyzi abból a célból, hogy az átengedésre kötelezés a tulajdonos halála esetén az örökösökkel, az ingatlan elárverezése vagy eladása esetében a vevővel szemben is érvényesíthető legyen. A feljegyzés hatályossága időbeli korláthoz kötve nincs s azt csak a javaslat 25. §-ának (1) bekezdésével összhangban megállapított okokból lehet törültetni. A 42. §-hoz. E §. a köztartozások kiegyenlítésére átveendő ingatlanok becsértékének megállapítását a javaslat korábbi fejezetei alapján átengedésre kijelölhető ingatlanokra vonatkozó rendelkezésekhez hasonló módon szabályozza olyképen, hogy a becsértéket elsősorban megállapodás útjára utalja, megállapodás hiányában pedig annak megállapítását a pénzügyminiszter feladatává teszi, aki a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve jár el. Becsértékként épenúgy, mint a javaslat 26. §-a értelmében átengedésre kötelezés esetében a teljes becsértéket kell megállapítani. A becsérték megállapítása ellen a javaslat e rendelkezése a 26. §. (1) bekezdésétől eltérően csupán a tulajdonosnak adja meg a panaszjogot arra tekintettel, hogy köztartozások lerovásáról van szó és hogy a többi érdekeltek érdekeinek megóvásáról a 43. §. más módon gondoskodik.
