Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
80 104. szám. a kötelezett tulajdonában állását kívánja meg és azt is biztosítja —« leginkább a 13. §-ban foglalt hasonló rendelkezést közelítve meg, —• hogy az átadásra kötelezés a mezőgazdasági ingatlanok egyharmadán túl ne terjedhessen. Előreláthatóan csak igen ritka esetben fog sor kerülni arra, hogy a köztartozás lerovásához szükséges földterület a birtok egy tizedrészénél többet tegyen ki, úgyhogy az átadásra kötelezés egyharmadrészre korlátozása a rendelkezés gyakorlati érvényesülését nem fogja számbavehetően befolyásolni. Elvileg mégis ezt a magas határt kellett felállítani azokra a lehetséges esetekre gondolva, amikor magas örökösödési illetékkel terhelt nagy hagyatéknak aránylag csekély részét fogják mezőgazdasági ingatlanok alkotni. A tartozásnak ingatlannal való kötelező kiegyenlítése esetére számításba vett 5.000 koronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű ingatlan országos átlagban kb. 500 kataszteri hold földbirtoknak felel meg, tehát általában az 500 kataszteri holddal, illetőleg ennél nagyobb mezőgazdasági ingatlannal bíró földbirtokosok lesznek a javaslat szerint felajánlás hiányában is kötelezhetők a tartozásnak ingatlannal való kiegyenlítésére, míg az 500 kataszteri holdon aluli mezőgazdasági ingatlannal bíró földbirtokosok tartozása általában csak felajánlás esetében lenne ingatlannal kiegyenlíthető. Az öröklési és ajándékozási illetéknek földdel való kiegyenlítése nemcsak az 1935. év végén fennállott tartozásokra van tervbe véve, hanem a javaslat állandó intézményként kívánja azt lehetővé tenni, a jövőben esedékessé váló illetéktartozásokra is. Emellett a megoldás mellett szól a javaslat főcéljának hatékonyabb szolgálásán felül az is, hogy az illeték fizetésére kötelezett szempontjából is sokszor lesz előnyösebb, ha tartozását földdel egyenlítheti ki, mert csak nagy nehézséggel, esetleg éppen föld eladásával tudna a szükséges pénzhez jutni. j - ; : A tartozásnak ingatlannal való kiegyenlítését a javaslat elsősorban azoknál akarja megvalósítani, akiknek nagyobb ingatlanuk van, míg a kisebb mezőgazdasági ingatlannal bíróknál még felajánlás esetében is csak kivételesen kívánja a tartozásnak föld átadásával való kiegyenlítését megengedni, mert a kisebb birtokokat lehetőleg nem kívánja megbontani. De még a nagyobb birtokok tulajdonosainak is módot ad arra, hogy az ingatlanok átadására kötelezést készpénzfizetéssel elháríthassák. Az egyik ilyen irányú rendelkezés azt mondja ki, hogy az illetéktartozás esedékessé válásától számított egy év eltelte előtt nem lehet ingatlan tulajdonul átadását elrendelni, a másik pedig még az átadást elrendelő határozat kézbesítésétől számítva is három hónapi határidőt ad a készpénzzel kiegyenlítésre. Az illeték fizetésére kötelezettnek tehát legalább 15 hónapi ideje van az illeték esedékessé válásától arra, hogy ingatlanait teljes épségükben megóvja. Az ingatlan átadásra kötelezhető személyek közül a végrehajtás során természetesen csak azokkal szemben fog a kötelezés bekövetkezni, akiknek átadásra kerülő ingatlana földbirtokpolitikai célra alkalmas és csak akkor, ha abban a községben, ahol az ingatlan átadásra kerülhetne, a földbirtokpolitikai célokra fel is használható. A 15. §. (3) bekezdése kifejezésre juttatta, hogy ugyanazt a személyt esetleg egyidejűleg is lehet telepítés céljára átengedésre is és köztartozások ingatlannal lerovására is kötelezni. Ilyen esetben azonban méltánytalan lenne, ha bizonyos ingatlanoknak köztartozás fejében elvétele után rövid idővel a javaslat céljára más rendelkezések alapján átengedett ingatlanok becsértéke fejében a kincstár esetleg a már behajtott köztartozás többszörösét fizetné ki készpénzben ugyanannak a személynek. A javaslat éppen ezért a párhuzamos eljárások közt kapcsolatot létesít és biztosítja, hogy a köztartozásoknak a kártalanítási összegből