Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. m zésnek az a hatálya, hogy az ily feljegyzéssel terhelt ingatlanok felhasználása szempontjából — tehát relatíve — hatálytalanokká teszi mindazokat a bejegyzéseket, amelyek a javaslat céljának elérését hátráltatnák. Ha tehát például a 8. §. alá eső ingatlantulajdonos birtokának ilyen feljegyzéssel terhelt részét el is idegenítené, ez nem zárná ki az ingatlannak a törvény céljára felhasználását, sőt még azt sem eredményezné, hogy az ellenszolgáltatásra az új tulajdonos tarthasson igényt, hanem ehhez az ellenszolgáltatás iránti követelés külön engedményezése lenne szükséges, hasonlóképpen nem tarthat igényt jelzálogjoga alapján az ellenszolgáltatásra az a jelzálogos hitelező, aki a feljegyzés hatályának kezdete után szerez az ingatlanra jelzálogjogot. Egyébként a javaslat már csak azért sem zárja ki a feljegyzés hatályának kezdete után a jogváltozások bejegyzését, mert egyfelől a bejegyzések az ingatlanoknak terheléstől való mentesülését is eredményezhetik, másfelől egyes esetekben, például öröklés vagy árverés esetében, a tulajdonváltozás bejegyzésének mellőzése sem akadályozná meg a jogváltozásnak az anyagi jog szerinti bekövetkezését. A feljegyzés természetesen a teljes hatályú tulajdonváltozás esetében is hatályos marad az új tulajdonossal szemben is. Arról, hogy a feljegyzés említett hatályának biztosítása érdekében mennyiben lesz szükséges az átengedésre kijelölt földrészleteket esetleg új telekkönyvi betétbe átvinni, vagy új jószágtestté alakítani, az a rendelet lesz hivatva a megfelelő rendelkezéseket megtenni, amelynek kibocsátására az igazságügyminisztert a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve a javaslat 100. §-a hatalmazza fel. A javaslat maga is lehetővé teszi azonban, hogy a tulajdonos kívánságára a csak haszonbérletbe átengedett ingatlanokból is önálló jószágtesteket alakítsanak. A tulajdonosnak nevezetesen elidegenítés vagy jelzálogos kölcsön felvétele esetében érdeke fűződhetik ahhoz, hogy a haszonbérletbe átengedett és a szabad rendelkezése alatt maradó ingatlanok telekkönyvileg is elkülöníttessenek. A 25, §-hoz. A javaslat rendszerében sem az átengedési eljárás megindítását elrendelő, sem az átengedésre kötelező határozat nem olyan, amellyel szemben a helyzet változásának többé ne lenne helye. Mindkét határozat meghozható, nevezetesen már az előtt is, mielőtt az esetleg előterjesztett panasz alapján a bíróság az átengedés jogalapja felől határozott volna. A javaslat egy későbbi rendelkezése (30. §.) módot kíván nyújtani arra is, hogy a földmívelésügyi miniszter az átengedésre kötelezéstől nyomós okból (magas becsérték, további ingatlanrészek átvételének kívánása) utólag is elállhasson. A javaslat még az átengedésre kötelező határozat feljegyzése után sem kívánja megengedni, hogy az ingatlantulajdonos hosszú időn keresztül bizonytalanságban maradjon a tekintetben, hogy a már kijelölt ingatlanokat mikor kell átadnia. Az említett szempontokra figyelemmel, megoldást igényelt az a kérdés, hogy milyen okokból szűnik meg az átengedési eljárás megindítását elrendelő, valamint az átengedésre kötelező határozat hatálya. A javaslat három ilyen esetet ismer. Az elállás és a panasz folytán hozott bírói határozat esetein kívül ilyenként szabályozza azt az esetet, amikor az átengedésre kerülő ingatlanokat individualizáló feljegyzés hatályának kezdetétől számított két év alatt az állam a kártalanítási összeg előre fizetendő részét nem fizeti meg. Ha ez a fizetés már megtörtént, ezzel az államkincstár a 29. §. (4) bekezdése értelmében már a tulajdonjog átírására is jogot szerez és így az ingatlantulajdonosra nem lehet sérelmes, ha a tulajdonátszállás telekkönyvi feltüntetése valamelyes további késedelmet szenved. Más a helyzet a haszonbérletbe átengedés esetében. Ilyenkor azt, hogy minő , fizetéseket kell teljesíteni, a haszonbérleti szerződés fogja megállapítani, de még a haszonbér fizetését sem lehet a helyzetet olyan mértékben tisztázó körülményként felfogni, mint amilyen a vételár kétharmadának lefizetése. Éppen ezért a 9*
