Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
70 104. szám. javaslat haszonbérletbe átengedésre kötelezés esetében a kétévi határidon belül az ingatlanoknak az állam, illetőleg a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége részéről való átvételét kívánja meg. Ez az átvétel ugyanis az az időpont, amely után a javaslat 30. §-a értelmében az átengedésre kötelezéstől elállásnak többé nincs helye és ennek folytán az átengedés véglegessé válik. Ha az átengedésre kötelező határozat hatálya megszűnik, természetszerűleg a 21., illetőleg a 23. §. alapján foganatosított feljegyzések is céltalanokká válnak és ehhez képest a javaslat azok törlését bármely érdekelt, tehát pl. a jelzálogos hitelező kérelmére is lehetővé teszi, sőt gondoskodik arról, hogy a földmívelésügyi miniszter, illetőleg a panasz tárgyában határozó bíróság a törlésről hivatalból is gondoskodjék. Az egyszer már megindított eljárásnak ilyenmódon való befejeződése esetében akkor sem a tulajdonoson múlik, hogy a törvényen alapuló átengedési kötelezettségnek nem tesz eleget, ha a f öldmívelésügyi miniszter határozatának hatálya nem bírói döntés következtében szűnik meg, ennek folytán tehát helyénvaló, hogy az átengedésre kötelezés ismétlésének tilalma ezekben az esetekben is éppen úgy érvényesüljön, mint akkor, ha a földmívelésügyi miniszter például az átengedésre kötelezési lehetőséget csak részben merítette ki. A 15. §. korlátai között az utóbb beálló változások alapján természetesen ilyen esetben is helye lehet az eljárás új megindításának. Az új eljárás tárgya azonban nem lehet többé az a terület, amely már eredetileg is elvonható lett volna, hanem csak az utólag beállott változás folytán jelentkező többlet. Különösen az átengedési kötelezettséget kisebb területre korlátozó bírói határozat esetében előfordulhat az átengedési kötelezettség hatályának részleges megszűnése is, amely esetben természetesen a földmívelésügyi miniszter feladata lesz a már kijelölt ingatlanoknak azt a Tészét megállapítani, amelyről a feljegyzést törülni kell. A 26. §-hoz. Az átengedésre kerülő ingatlanok becsértékének megállapítására természetszerűleg csak akkor kerülhet sor, amikor ezek az ingatlanok már természetben kijelöltettek. A becsérték megállapítása tehát rendszerint az átengedésre kötelező és a 24. §. (i) bekezdése értelmében a kijelölést is tartalmazó határozatban fog megtörténni. A javaslat azonban nem kívánja útját állni annak, hogy például a becsérték tekintetében kedvező mederben folyó egyezségi tárgyalásokra figyelemmel a becsérték megállapítása az átengedésre kötelező határozattól különválasztassék. A javaslat a valóságos és terjes becsérték megállapítását mondja ki szabályként, de a 22. §. (i) bekezdésének általános rendelkezése mellett is szükségesnek tartja külön kiemelni, hogy a becsérték kérdésében elsősorban a megállapodást kell irányadónak venni, sőt gondoskodik arról, hogy az átengedésre kötelezett nyilatkozata megállapodás hiányában is megfelelő figyelemre legyen méltatva. A becsérték megállapítása az átengedési eljárásnak az a lépése, amelyben a leginkább helyénvaló a bírói jogvédelem biztosítása és ezt a jogvédelmet a javaslat még szélesebb körben biztosítja, mint amilyen körben az átengedésre kötelezés jogalapja ellen panaszt engedett. Ez a megoldás összhangban áll az 1881 : XLI. t.-c. 44. §-ának második bekezdésével, amely a telekkönyvi érdekelteknek szintén módot nyújt a kártalanítási eljárás kezdeményezésére. Az érdekeltek panaszjogát természetesen az sem fogja kizárni, ha a becsérték az átengedésre kötelezettel létesült megállapodás eredménye, de ahhoz a panaszra jogosult érdekelt nem járult hozzá. r _ A javaslat a telekkönyvi érdekeltek egy csoportja tekintetében a panaszjogot mégis bizonyos mértékben korlátozza.
