Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
62 104. szám. riasztani. A javaslat éppen ezért módot kíván nyújtani az ingatlantulajdonosoknak arra, hogy a maguk számára negatív tartalmú autentikus nyilatkozatot szerezhessenek, sőt arra az esetre, ha a földmívelésügyi miniszter az ezt tartalmazó tanúsítványt nem adja ki, módot nyújt a kérdésnek a kir. ítélőtábla előtt való tisztázására is. A bizonytalanság azonban nemcsak az átengedésre kötelezés lehetőségének kérdésében merülhet fel, hanem még inkább abban a tekintetben, hogy valamely birtokból az átengedésre kötelezés mily mértékű lesz és mely időpontban fog bekövetkezni. Ebben a kérdésben sokkal nehezebb megnyugtató választ adni, mert hiszen az, hogy a földmívelésügyi miniszter milyen mértékben tud élni a javaslatban neki biztosított lehetőségekkel, igen sok tényezőtől függ. Nem utolsó sorban függeni fog az egyes gazdasági évek terméseredményének kedvező vagy kedvezőtlen alakulásától, mert ehhez képest történhetik a birtokban már részesítettek részéről nagyobb vagy kisebb arányú vételártörlesztés, a törlesztés címén befolyó összegekből pedig esetleg a tervezettnél szélesebb körben is újabb ingatlanoknak a törvény céljára való megszerzése. Figyelemmel mégis arra, hogy az erre rendelt szervek előre kidolgozott tervek szerint fognak működni, legtöbbnyire nem fog nehézségbe ütközni olyan tanúsítvány kiadása, amely bizonyos időre (hat esztendőre szólóan) az átengedésre kötelezés elhalasztását helyezi kilátásba. Természetesen a tanúsítvány kiadása sem mentheti fel a birtokot az utóbb beálló olyan változások hatása alól, amelyeknek az átengedésre kötelezés szempontjából a javaslat jelentőségét tulajdonít. Ehhez képest tehát, ha például valakinek 28.000 korona kataszteri tiszta jövedelmű 3200 kataszteri holdas birtoka van és ugyanabban a községben további 1000 kataszteri holdat örököl, vele szemben az átengedési kötelezettség megállapításának akkor is helye lesz, ha korábban a földmívelésügyi minisztertől vagy az ítélőtáblától nemleges tanúsítványt kapott. A 17. § hoz. A javaslat arra figyelemmel, hogy az átengedésre kötelezésnek különféle lehetőségei közül bizonyos körzeten belül, többnek az igénybevétele útján is meg lehet valósítani a javaslat által kitűzött célokat, legalább nagy általánosságban tisztázni kívánja, hogy az adott lehetőségekkel milyen sorrendben kell élni. A körzeteknek megállapítása, amelyen belül a sorrendet be kell tartani, túlságos széles nem lehet. Előrelátható, hogy a messzeföldre átköltözés aránylag ritkán fog mezőgazdasági lakosságunk körében szimpátiával találkozni. Éppen ezért a javaslat elvileg a közigazgatási járások, illetőleg a törvényhatósági jogú városok területét veszi olyan egységnek, amelyen belül a sorrend betartását előírja. Az átlagosnál jóval kisebb területű járásokat, valamint a megyei városokat az adott helyzetben leginkább megfelelő szomszédos járáshoz rendeli a javaslat csatolni. Hogy a megyei várossal, illetőleg a kisebb járással szomszédos járások közül melyik lesz az, amellyel a város, illetőleg a kisebb járás egy körzetbe fog olvadni, azt nem lehet általános szabállyal megoldani, éppen ezért a javaslat csak az irányelveket állapítja meg az esetenkinti döntést a földmívelésügyi miniszterre bízza. A dolog természete szerint a sortartást nem lehet oly merev szabálylyal előírni, amely még abban az esetben is bizonyos kategóriához tartozó ingatlan felhasználását írná elő, ha ez a szem előtt tartott célra kevésbbé alkalmas. Az például, hogy a község határában a község központjától nagy távolságban és szétszórva néhány árverésen szerzett hitelintézeti föld van, nem lehet akadálya a községhez közel fekvő, összefüggő területet alkotó más címen átengedésre kijelölhető ingatlanok megszerzésének. Ami magát a sorrendet illeti, a javaslat elsősorban az államnak más jog-, szabályok alapján, szabadkézből vétel, illetőleg elővásárlás gyakorlása folytán
