Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
IÓ4. szám. 63 rendelkezésére álló földeket említi meg, azután a Nemzeti Közművelődési Alapítvány és a hitelintézetek árverésen szerzett földjeit, valamint a védett birtokokból esetleg rendelkezésre álló földeket, harmadsorban az új szerzeményű és a hitbizományi kötöttségből felszabaduló földeket és csak végső sorban a 3000 kataszteri holdon felüli nagybirtokból átengedésre kijelölhető földeket. Ami a 3000 kataszteri holdon felüli nagybirtok esetét illeti, itt a javaslat még egy további korlátozást is felállít, nevezetesen az ilyen birtokból való átengedésre kötelezést arra az esetre korlátozza, ha a szóbanlevő nagybirtok akár maga, akár az ugyanazon községben levő más, 1000 kataszteri holdon felüli birtokokkal együtt valóban gátolja is a község lakosainak gazdasági terjeszkedését, illetve új községeknek alakítását. Ha valamely nagybirtok jobb művelés alatt áll, nemzetgazdasági szempontból a maga egységében is nagyobb szolgálatot tesz és ezért helyénvaló, hogy ceteris paribus az ilyen birtokok megbontására csak a kevésbbé jól művelt birtokokból való átengedésre kötelezés után kerüljön sor. A 18. §-hoz. A 17. §-ban szabályozott átengedésre kötelezési sorrend kérdésével kapcsolatos a 18. §-nak az a szabályozása, amely az egyházi, vallásfelekezeti, alapítványi, állandóan közművelődési, közjótékonysági vagy más közérdekű célok előmozdítására rendelt birtokokból olyan mértékre korlátozza az átengedésre kötelezést, amilyen mértékben másfajta birtokokból már az átengedésre kötelezés megtörtént. Ez a §. az átengedésre kijelölhető területek országos mennyiségét tartja szem előtt. Minthogy pedig az eddig végzett számítások szerint a felsorolt kategóriákba tartozó nagybirtokokból az ország egész területén átengedésre kijelölhető terület aránylag kis mértékben tér el a többi 3000 kataszteri holdon felüli birtokokból kijelölhető területek összegétől, az ismertetett korlátozó rendelkezés gyakorlatilag annyit jelent, hogy az egyházi, vallásfelekezeti, alapítványi, állandóan közművelődési, közjótékonysági vagy más közérdekű célok szolgálatában álló ingatlanokból az egész ország területén a törvény végrehajtása során mindenkor legfeljebb ugyanannyit lehet majd átengedésre kijelölni, mint amennyi a többi birtokokból már átengedésre került. Az egyenlő mérték betartása természetszerűleg szinte napról-napra alig lesz biztosítható. Ezért mellőzhetetlennek látszik a rendelkezés végrehajtása során bizonyos hosszabb (tíz éves) időszakokban az elszámolásszerű adatfelvétel, ami azután az esetleg mégis felmerülő kisebb eltolódások kiegyenlítésére alkalmat fog adni. Az ismertetett rendelkezés minél megnyugtatóbb végrehajtásának biztosítása céljából a javaslat az érdekelt egyházak, vallásfelekezetek részére bizottságok vagy más szervek létesítését teszi lehetővé, amely szerveknek a szükséges tájékoztató adatok rendelkezésre fognak állani. A 19. §-hoz. Az átengedésre kötelezés útján a törvényjavaslat célját csak akkor lehet megvalósítani, ha az átengedésre kerülő ingatlanok erre a célra valóban alkalmasak is lesznek, annak a megállapítása viszont, hogy valamely ingatlan, illetőleg annak bizonyos része a célra mennyiben alkalmas, nem lesz helyszíni vizsgálat nélkül végrehajtható. Gyakran fordulhat elő, hogy még az átengedési kötelezettség jogalapjának fennállását sem lehet majd kizárólag a birtokra vonatkozó telekkönyvi adatokra támaszkodva megállapítani és még inkább nehézségekbe ütközhet helyszíni vizsgálat nélkül magának az átengedésre kerülő területnek kijelölése, sőt gyakran műszaki munkálatok végzésének a szüksége is fel fog merülni. Az említett előzetes kérdéseket legtöbbnyire célszerű lesz még az átengedfsre
