Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 59 rendezés tárgyát alkotni, hogy az ellenértékre mennyiben tarthatnak igényt, illetőleg, hogy az átengedett birtokterületre figyelemmel az egymás közötti viszonyukat miképpen rendezik. Lehetséges lesz nevezetesen, hogy a tulajdonostársak egymás között úgy fognak megállapodni, hogy az átengedett 1000 kataszteri hold tekintetében a tulajdonközösséget egymás között megszüntetik és ennek folytán a megmaradó 7000 kataszteri holdon 3 / 7 , 2 / 7 — 2 / 7 arányban tartják fenn a tulajdonközösséget, az ellenszolgáltatást pedig a maga egészében az átengedési kötelezettséggel terhelt tulajdonostársnak engedik át, de választhatják azt a megoldást is, hogy az ellenszolgáltatást is a közös gazdálkodás eredményeként, illetőleg közös ingatlan elidegenítésével elért ellenértékként számolják el. A 13. §-hoz. A 12. §. (i) bekezdésével kapcsolatosan kiemelt elvből az következnék, hogy az átengedésre kötelezésnek a birtok hitbizományi kötöttsége sem lehet akadálya. Az a körülmény mégis, hogy a hitbizomány ügyének a földbirtokpolitikai szempontokat is figyelembevevő rendezése törvényhozási tárgyalás alatt álló törvényjavaslat tárgya, ebben a vonatkozásban külön szabályok megállapítását teszi szükségessé. A hitbizományi törvényjavaslat rendelkezései törvényerőre emelkedésük esetén módot fognak nyújtani arra, hogy a hitbizományi kötöttségben maradó ingatlanok kijelölése során a jelen javaslatban kifejezésre jutott földbirtokpolitikai szempontok a foldmívelésügyi miniszternek biztosított közreműködés (hitb. javaslat 3. §.) révén megfelelő mértékben érvényesüljenek. További kérdés, hogy ha a hitbizományi birtokosnak szabad vagyona is van, a szabadvagyont alkotó mezőgazdasági területhez hozzá lehet-e számítani a hitbizományi kötöttségben maradó birtokot úgy, hogy az átengedési kötelezettséget a hitbizományi birtokos csupán a szabadvagyonból legyen köteles teljesíteni. A javaslat a hitbizományi és szabadbirtok jogi természete közötti különbséget méltányolva, az ilyen hozzászámítást sem engedi meg, hanem a szabadbirtokot az átengedésre kötelezés szempontjából különállóan kívánja elbírálás tárgyává tenni. A hitbizományi törvényjavaslat szerint az addig hitbizományi kötöttségben állott mezőgazdasági ingatlanok jelentős része fel fog szabadulni a kötöttségből, a felszabaduló rész azonban egyelőre a hitbizományi birtokos tulajdonában fog maradni, akit arra nézve az előörökös jogállásához hasonló jogállás fog megilletni, a hitbizományi birtokos halálával vagy hitbizományi birtokosi minőségének megszűnésével fog azután a felszabaduló rész a javaslatban meghatározott kulcs szerint a jogosultak között felosztatni. A felosztásra vonatkozó szabályok szerint a kötöttségből felszabaduló ingatlanok jelentős része olyan személyek kezébe fog kerülni, akiknek a hitbizományi törvény rendelkezései nélkül alig lehet kilátásuk arra, hogy hitbizományi birtokosokká legyenek. Ezeknek a személyeknek a szempontjából sokszor még teherszámba is fog menni, hogy mezőgazdasági ingatlanok kezeléséről kell gondoskodniuk, holott foglalkozásuknál és életmódjuknál fogva, rájuk nézve előnyösebb lenne ugyanazon vagyonértéknek más természetű vagyontárgyak alakjában való megszerzése. Éppen ezért a hitbizományi kötöttségből felszabaduló mezőgazdasági ingatlanok kiváltképpen alkalmasak arra, hogy a jelen javaslat céljainak szolgálatába állíttassanak. Ami az ilyen birtokrészek tekintetében az átengedésre kötelezés időpontját illeti, minden érdekeltnek előnyösebb és a későbbi osztódást is lényegesen megkönnyíti, ha az átengedésre kötelezés az utolsó hitbizományi birtokossal szemben még az érdekeltek közötti felosztás (a részesedés megnyílása) előtt következik be, a javaslat éppen ezért elsősorban erről az esetről rendelkezik és tekintet nélkül a felszabaduló birtoktestek nagyságára, azoknak a kataszteri tiszta jövedelem szerint számított 1 /3-a tekintetében mondja ki az átengedésre kötelezés lehetőségét. A javaslat a hitbizományi kötöttségből felszabaduló birtokokat csupán a 8. (Felsőházi iromány. 1935—1940. Hl. kötet- 8
