Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

* 60 104. szám. és 9. §. rendelkezései alul veszi ki, az ily birtokra is alkalmazni lehet viszont a 11. §. rendelkezéseit, vagyis a hitbizományi javaslat 20. §-a értelmében elidegenített, továbbá a kishaszonbérletek alakjában vagy azzal egyenértékű módon hasznosított területeket az átengedési kötelezettség mértékének megállapításában figyelembe kell venni. A 14. §-hoz. A javaslat eddig ismertetett rendelkezéseiben igen nagy jelentőséghez jutott a mezőgazdasági ingatlanoknak a más ingatlanoktól való megkülönböztetése. A mezőgazdasági ingatlan kifejezés jogunkban általában a szántó, kert, rét, szőlő és legelő művelési ághoz tartozó területek összefoglaló megjelölésére szolgál. Altalánosságban a javaslat is ilyen értelemben használja a mezőgazdasági ingatlanok kifejezést, a 14. §-ban azonban ez alul az általános fogalmi körülírás alul szükségesnek tartott bizonyos kivételeket tenni. A különleges berendezkedések, illetőleg fokozott tőkebefektetés révén az átlagosnál nagyobb intenzitással megművelt területek — ideértve a szőlők és kertek területeit is — legtöbbnyire nem is lennének alkalmasak arra, hogy az új birtokszerzők gazdálkodásának alapjául szolgáljanak. Az ilyen területeknek az általában szokásos mezőgazdasági művelés alá vonása közgazdasági szempontból is inkább hátrányosnak lenne tekinthető, de ezeken a szempontokon felül a javaslat mérlegelni kívánta azt is, hogy a fokozott intenzitású gazdálkodásra nagyobb anyagi áldozatok árán is törekvő gazda az ilyen irányú tevékenységével nagyobbszámú munkáskéz foglalkoztatását is biztosítja és ezért bizonyos területeket nem csupán az átengedésre kijelölhető területek közül rekeszt ki, hanem azokat a birtok mezőgazdasági területének kiszámításában is figyelmen kívül hagyja. A 14. §. (i) bekezdése tüzetesen felsorolja az ilyen okból figyelmen kívül maradó területeket, kiemeli azonban ez a rendelkezés azt is, hogy csak a törvény hatályba lépésekor már megfelelő művelésben álló, illetőleg megfelelő berendezésekkel ellátott területre áll a szabály, amely a 11. §-ban már alapul elfogadott elvhez képest csak addig fog érvényesülni, amíg az ingatlanok valóban ily művelésben részesülnek, illetőleg a megfelelő berendezések használtatnak is. A törvény hatályba lépése után megváltoztatott rendeltetésű ingatlanrészek közül az ismertetett rendelkezés csak azokra a területekre vonatkozóan nyerhet alkalmazást, amelyek az általános szabály szerint mezőgazdasági területnek nem minősíthető területből válnak ilyen intenzív módon használhatóvá, ha azonban a tulajdonos az azelőtt is mezőgazdasági művelés alatt álló terület művelését változtatja meg utólagosan, ennek nyomán rendszerint nem következik be az átengedési kötelezettség mértékének csökkenése, a tulajdonos azonban ilyen esetben is részesül abban a kedvezményben, bogy az ily területeket átengedésre kijelölni csak elkerülhetetlen szükség esetében lehet. Az öntözéssel művelt területek növekedéséhez fűződő fontos közgazdasági érdekekre figyelemmel a javaslat mégis a törvény hatályba lépése után öntözés alá vont mezőgazdasági területekre is azt a szabályt terjeszti ki, hogy ezek a területek a birtok mezőgazdasági területéhez nem számítanak hozzá. Az eddig ismertetett rendelkezésekhez hasonló módon veszi figyelembe a javaslat az erdősítéshez fűződő érdekeket is, azonban az egészen új, 1935. évi január hói. napja utáni erdősítéseket csak akkor részesíti a nagyobb kedvezményben, ha a terület az erdészeti hatóságok utasítására, vagy engedélyével erdősíttetett be, sőt a javaslat rendelkezéseinek köztudomásra jutásától kezdve a hatósági utasítás esetén kívül a földmívelésügyi miniszter engedélyét kívánja ahhoz, hogy az újonnan beerdősített terület ne legyen mezőgazdasági területként számítható. A földmívelésügyi miniszternek kell ugyanis fenntartani a döntést abban a kérdésben, hogy adott esetben az erdősítéshez, vagy a telepítéshez fűződő érdek-e a túlnyomó