Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
58 104. szám. földbérlő szövetkezetek haszonbérlőként szereplése ugyanolyan földbirtokpolitikai célok betöltésére alkalmas, mint az egyénenkinti kishaszonbérletek. Tekintettel arra a már említett körülményre, hogy a haszonbérletbeadott terület a nagybirtokos tulajdonában marad, kétségek eloszlatása végett ki kellett fejezni, hogy magát az ily módon hasznosított területet nem lehet átengedésre kötelezés útján elvonni és ekként az átengedésre kijelölhető terület mértékének megállapításában jelentőséghez jutott haszonbérleti viszonyokat megsemmisíteni (1. 35. §.). A 12. §-hoz. A javaslatban szabályozott átengedésre kötelezésnek közjogi kényszerítő jellegéből folyik, hogy az átengedésre kötelezést nem akadályozhatja az ingatlan felett a tényleges hatalmat gyakorló személy rendelkező hatalmának hiánya. Az, hogy az ingatlan az ügyleti forgalomból egyébként ki van zárva, illetőleg a forgalma meg van nehezítve, nem szünteti meg az igénybevételnek a törvényben szabályozott előfeltételeit és így az egyenlő elbánás elvének érvényesülése kívánja meg, hogy az átengedésre kötelezés a tulaj donátruházáshoz szükséges jognyilatkozatot ilyen jogi helyzet esetében is pótolja. A közös tulajdonban álló'ingatlanok esetében az ingatlan egyes területi részei feletti rendelkezési jog a tulajdonostársakat csak együttesen illeti meg, szabályozásra szorul tehát az a kérdés, hogy a közös tulajdonban álló birtoktestet osztatlan egészében lehet-e alapul venni, vagy pedig csak az egyes tulajdonostársakat megillető hányad legyen mind a terület, mind a kataszteri tiszta jövedelem szempontjából alapul vehető. Ebben az utóbbi esetben megoldásra szorul az a további kérdés, hogyan történjék a megfelelő birtokrész elvonása. A javaslat általában arra az álláspontra helyezkedik, hogy a közös tulajdonban álló ingatlanból az egyes tulajdonostársakkal szemben csak a tulaj donostársi jutalék címén reájuk eső hányadnak megfelelő területet és kataszteri tiszta jövedelmet lehet számításba venni. Tulaj donostársi viszony esetében a lényegesen nagyobb birtoktestből sem áll ugyanis a 8. § ban megállapított mértéket meghaladó birtok egy személy tulajdonában és pusztán a tulajdonostársak megállapodásától függ, hogy mikor hajtják végre a tulajdonközösség természetbeni megosztását is. Ez alul, a tulajdonostársakra legkedvezőbb szabály alul azonban a javaslat mégis két kivételt tesz. Az 1914 óta szerzett birtokoknál (10. §.) nem annyira a birtokegység nagysága, mint inkább az új szerzés ténye adja az átengedési kötelezettség alapját és ezért a javaslat az ilyen ingatlanokat akkor is osztatlanul veszi számításba, ha közös tulajdonban állanak. A 11. §. (i) bekezdésével kapcsolatban már említett visszaélési lehetőséggel szembeni védekezés a célja annak a másik kivételnek, hogy az 1935. évi január hó 1. napja utáu élők közötti jogügylettel — tehát nem közösséget eredményező örökléssel —< keletkező tulajdonközösség esetében is, osztatlanul lehet a közös birtokot számításba venni. Ami már most a közöstulajdonban álló ingatlanból átengedésre kerülő ingatlan kijelölését illeti, a javaslat arra az esetre is, ha csak valamelyik tulajdonostárs illetősége alapján történt az átengedésre kötelezés, a tulajdonostársakat egyetemlegesen kötelezi a megfelelő birtokrész átengedésére. Ha tehát például egy 8000 kataszteri holdas birtokból a felerész illeti az egyik tulajdonostársat, míg a másik két tulajdonostárs illetősége egy-egy negyedrész és ehhez képest átengedésre kötelezésnek csupán az első helyen említett tulajdonostárssal szemben van 4000 kataszteri hold alapulvételével helye, a 8. §. alapján 1000 kataszteri hold átengedésére fog sor kerülni (feltéve, hogy a kataszteri tiszta jövedelem holdankint 10 koronát tesz ki). Ezt az 1000 kataszteri holdat a javaslat rendelkezései szerint a közös birtok bármelyik részéből ki lehet majd jelölni és az átengedésre valamennyi tulajdonostárs lesz kötelezve, az pedig az ő egymásközti viszonyukban fogja a magánjog szabályai szerint
