Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
52 104. szám. szintén megengedi ugyan, szükségesnek mondja azonban, hogy az ilyen kisebb földterületek közbeékelődésével megszakított birtok egységes gazdasági üzemet alkosson. Már a javaslat előbbi rendelkezései körében is jelentősége volt annak a kérdésnek, hogy minő területeket lehet mezőgazdasági területekként számításba venni, de fokozott jelentőségűvé válik ez a kérdés éppen a 8. §-ban, ahol bizonyos területi részeknek a mezőgazdasági területhez számításán múlhatik, hogy átengedésre kötelezésnek egyáltalában helye van-e. A javaslat a mezőgazdasági terület tüzetes körülírását inkább negatív irányban a 14. §-ban adja, ahol a jogszabályok rendes szóhasználata szerint a mezőgazdasági területhez tartozó ingatlanok közül a szőlőt és a kertet egészen mellőzi, sőt kihagyja a mezőgazdasági művelés alatt álló területek sorából a — tüzetesen körülírt — fokozott intenzitással müveit területeket is. Természetesen nem tekinthető mezőgazdasági területnek az erdő sem, ehhez képest tehát a 8. §. szempontjából az erdőket és a 14. §. alá eső egyéb területeket csak a területi összefüggés megállapítása szempontjából lehet majd figyelembe venni, ezeket a területeket azonban nem lehet a mezőgazdasági területhez hozzászámítani. Abban az esetben, ha több birtokrész ugyanazon község határában fekszik, azok összeszámításának az sem lesz akadálya, ha ezek a birtokrészek a község határának különböző részein egymással területileg össze nem függően helyezkednek el. Ilyen esetekben a szomszédos község területén lévő birtokrészek hozzászámításához elegendő lesz, ha a szomszédos község területén fekvő birtok területileg csak egyik birtokrésszel függ össze, vagy csupán egyikkel alkot egységes gazdasági üzemet. A javaslat az átengedésre kötelezéshez nem éri be azzal, hogy a birtoknagyság az említett mértéket meghaladja, hanem a helyi viszonyoknak abban juttat további döntő jelentőséget, hogy az átengedésre kötelezés előfeltételéül szabja a község birtokmegoszlási viszonyainak a kisbirtokokra kedvezőtlen alakulását. Kedvezőtlennek tekinti a javaslat a birtokmegoszlási viszonyokat, ha valamely község mezőgazdasági területének több mint 1 / 4-ét foglalja el maga az a nagybirtok, amelyről szó van, vagy ha a nagybirtok egymagában nem is foglalja el a mezőgazdasági terület l / 4 részét, de ugyanabban a községben vannak más 1000 kataszteri holdnál nagyobb területű és 10.000 koronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű birtokok, amelyek a kisebb birtokok területét a 3 / 4 rész alá szorítják. A javaslat rendelkezése szerint nem lehet a nagyobb birtokok oldalán számításba venni sem az olyan birtokot, amelynek mezőgazdasági területe 1000 kataszteri holdat meghalad ugyan, kataszteri tiszta jövedelme azonban 10.000 koronánál kisebb, sem pedig a 10.000 koronánál nagyobb kataszteri tiszta jövedelmű, de 1000 kataszteri holdnál kisebb területű birtokokat. Az ilyen birtokok a kisbirtokok oldalán fognak a birtokmegoszlási viszonyok megállapításában figyelembe vétetni. Annak folytán, hogy a javaslat a több község határa közt megoszló nagybirtok területét is összeszámítja, előfordulhat, hogy az érdekelt községek birtokmegoszlási viszonyai egymástól különbözőek és ennek folytán vitás lehetne, hogy melyik község adatai legyenek irányadók. A javaslat ilyen esetben a legigazságosabb megoldásnak azt találta, ha az érdekelt községek birtokmegoszlási adatait is együttesen veszi számításba. Ez annyit jelent, hogy az érdekelt községek egész mezőgazdasági területét össze kell adni és ezzel a mezőgazdasági területtel kell szembeállítani az összes érdekelt községek területén lévő nagybirtokok területét. Adott esetben ez a számítás azt eredményezheti, hogy az olyan nagybirtok tekintetében, amelynek valamely aránylag csekély része egy rendkívül kedvező birtokmegoszlási viszonyokat mutató nagyobb község határába nyúlik át, az átengedésre kötelezés
