Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. S3 lehetősége elenyésznék annak ellenére, hogy az a község, amelyben a nagybirtok törzse fekszik, a legkedvezőtlenebb birtokmegoszlási viszonyokat mutatja. Ezért a javaslat céljának megvalósulása érdekében lehetőséget kellett nyújtani arra, hogy a földmívelésügyi miniszter ilyen esetben mind a kedvező birtokmegoszlású szomszédos községbe átnyúló birtokrészt, mind pedig a szomszédos község birtokmegoszlási viszonyait figyelmen kívül hagyhassa. Ezt a lehetőséget a javaslat azon az eseten kívül, ha a más község területére átnyúló birtokrész az egész birtok egytizedrészénél kisebb, arra az esetre is megengedi, ha a másik község területére átnyúló rész — bár az egytizedrésznél nagyobb — nem szerves* része az egész birtoknak, hanem új szerzemény, amely új szerzésnek egyébként esetleg éppen az illető község kedvező birtokmegoszlási viszonyainak kihasználása lehetne a célja. Ha tehát például egy 3500 kataszteri hold mezőgazdasági területű birtokból 100 kataszteri holdnyi terület esik egy kedvezőbb birtokmegoszlású község területére, a javaslat rendelkezése értelmében a földmívelésügyi miniszternek módja lesz arra, hogy a kedvező birtokmegoszlású község adatait figyelmen kívül hagyhassa, a nagybirtokot pedig, mint 3400 kataszteri holdas nagybirtokot vegye számításba és ehhez mérten állapítsa meg az átengedési kötelezettséget. Annak megállapítása után, hogy mely birtokokat lehet átengedésre kötelezéssel érinteni, további megoldásra váró kérdés, hogy mennyit lehet a nagybirtokból a javaslat céljára elvonni. A javaslat még az előbb említett feltételek fennállása mellett sem törekszik a nagybirtokjelleg megszüntetésére és ezért a 8. §-ban szabályozott átengedési kötelezettséget, az 5. §. indokolása során már említett abba a második csoportba sorozza, amikor a birtok bizonyos hányadának, sőt bizonyos abszolút minimumának érintetlenül hagyását biztosítja. Azt a hányadot, amely a kataszteri tiszta jövedelem szerint számítva elvonható, a javaslat általánosságban az 1 / 4 részben állapítja meg és csak a minimális mérték kétszeresét meghaladó (60.000 koronánál nagyobb kataszteri tiszta jövedelmű) birtokegységnél emeli fel ezt a kulcsot 1 / 3-ra, a négyszeresét meghaladónál (120.000 koronánál nagyobb kataszteri tiszta jövedelem esetében) pedig 2 / 5-re. Az átengedés után megmaradó területminimumnak megállapításában a javaslat abból indult ki, hogy nem lehet helye olyan nagymértékű elvonásnak, hogy az ingatlantulajdonosnak kisebb birtoka maradjon, mint amilyen nagyságú birtok esetében őt átengedésre kötelezni sem lehetett volna. Ehhez képest tehát például 3200 kataszteri hold területű és 32.000 korona kataszteri tiszta jövedelmű nagybirtok esetében — annak ellenére, hogy az általános szabály szerint */ 4 részt, vagyis 8000 korona kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelő mezőgazdasági területet lehetne elvonni — a javaslat csupán 2000 korona kataszteri tiszta jövedelmű és legfeljebb 200 kataszteri hold területű ingatlan elvonását teszi lehetővé. Már ehelyütt utalok arra, hogy a javaslat 17. §-a az átengedésre kötelezések sorrendjének szabályozása keretében a 8. §. alá eső birtokok megfelelő részének elvonását még egy további, a helyi viszonyok mérlegelésén nyugvó előfeltételhez köti. A 9. §-hoz. A javaslat az átengedési kötelezettségnek a 8. §-ban megállapított mértékét oly általános mértékként alkalmazza, amellyel szemben bizonyos földbirtokpolitikai szempontból méltánylást érdemlő körülmények a mérték leszállítása alakjában értékesíthetők. Ilyen csökkentő körülményt a javaslat négyet ismer. Elsősorban említi a javaslat azt, ha az ingatlantulajdonos a törvény végrehajtását a saját elhatározásából megkönnyíti azzal, hogy az elvonható területet önkéntesen felajánlja és az ellenérték, valamint fizetési módozatok megállapítása tekintetében is elfogadható ajánlatot tesz. Az ingatlantulajdonosnak ez az eljárása adott esetben költségkímélést eredményezhet és jelentős időnyereséggel r
