Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 51 Nincs kizárva, hogy az árverés óta maga a végrehajtást szenvedő jutott pl. öröklés útján olyan helyzetbe, hogy az ingatlant vissza tudja vásárolni. Ilyen esetre a javaslat — egyenlő feltételek mellett — a végrehajtást szenvedőnek az ingatlan megszerzésére elsőbbséget kíván biztosítani. A 7. §-hoz. A gazdatartozások, rendezése tárgyában kiadott 10.000/1935. M. E. sz. rendelet 15. §-ának (s) bekezdése külön bizottság feladatává teszi az 1000 kataszteri holdnál nagyobb területű és 7000 koronánál nagyobb kataszteri tiszta jövedelmű védett birtokok helyzetének egyenkinti megvizsgálását. Ez a bizottság jelentést fog tenni arra nézve, hogy az ily védett birtokok tulajdonosai mennyiben képesek a terheket a hitelezőkkel kötött megegyezés, köztartozás ingatlanokban való lerovása, földrészletek eladása, illetve földbirtok politikai célokra való felajánlása útján vagy egyéb alkalmas módon rendezni. Az idézett rendelet ehhez képest már maga is provideál arra, hogy egyes nagyobb védett birtokok részben földbirtokpolitikai célra lesznek felhasználhatók. A javaslat az idézett rendeletben szabályozott eljárásnak nem kíván elébe vágni, hanem csupán azt kívánja biztosítani, hogy az említett eljárás során esetleg értékesítésre kerülő ingatlanok (földrészletek) ugyanolyan feltételek és módozatok mellett legyenek a javaslat céljára megszerezhetők, ahogyan megszerezhetők lesznek a többi átengedésre kerülő ingatlanok. Hogy azután az említett birtokokból milyen hányad, illetőleg mekkora terület fog a javaslat céljainak szolgálatába kerülni, erre nézve a 10.000/1935. M. E. számú rendelet 15. §-a értelmében folytatott eljárás eredménye lesz az irányadó, a javaslat tehát ebben a vonatkozásban semmiféle korlátozást nem állít fel, bár előreláthatóan a védett birtokhoz tartozó összes ingatlanok ilymódon megszerzésére nem fog sor kerülni. A 6. §. esetéhez hasonlóan a védett nagybirtok esetében is az lesz a helyzet, hogy a javaslat céljára átengedés a földbirtokpolitikai cél szolgálatával egyidejűleg szolgálni fogja a hitelezőknek és az ingatlantulajdonosoknak a teherrendezéshez fűződő fontos érékeit is. A 8. §-hoz. Amint az általános indokolásban már kifejtettem, a javaslat nem állapít.meg olyan birtokmaximumot, amelyen felüli részét az egy személy tulajdonában álló ingatlanoknak a javaslat céljára el lehetne vonni, hanem a nagybirtok fekvésének helyén fennálló birtokmegoszlási és népesedési \ iszonyoknak tulajdonít döntő jelentőséget. A javaslat 8. §-a a 3000 kataszteri holdnál nagyobb és 30.000 koronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű mezőgazdasági birtokegységeket tekinti olyanoknak, amelyekből általában helye lehet átengedésre kötelezésnek. Azt, hogy melyik birtok haladja meg ezt a mértéket, a javaslat nem községenkint állapítja meg, hanem a területileg összefüggő nagybirtokot akkor is egységesen számítja, ha az több község határa között oszlik meg. Tisztázni kellett azt a kérdést, vájjon az ilyen nagybirtok esetében a több község, határában fekvő mezőgazdasági területek területi összefüggését kívánja-e meg a javaslat,vagy pedig a birtok mezőgazdasági területeit akkor is össze lehet-e számítani, ha a területi összefüggést nem mezőgazdasági, hanem más, például erdőingatlanok közvetítik. A javaslat a művelési ágak váltakozásának nem akart oly nagy jelentőséget tulajdonítani, hogy az a birtokegység megbontását eredményezze és ezért az összefüggés megállapítása szempontjából a művelési ágat közömbösnek tekinti, hanem csak azt kívánja meg, hogy az összefüggő területből a mezőgazdasági rész területe, illetve kataszteri tiszta jövedelme haladja meg az általánosságban említett mértéket. Gyakran előfordulhat, hogy a nagybirtok területi összefüggését közútnak, vasútnak vagy más személy tulajdonában álló jelentéktelen területnek a közbeékelődése bontja meg, üyen esetekre szólóan a javaslat a területek összeszámítását Felsőházi iromány. 1935—1940. ül. kötet. 7
