Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

104 szám. 47 kedések a földművelésügyi igazgatás rendes keretei közé könnyen beilleszthetők lesznek. A helyzet ilyen alakulágát a javaslat több rendelkezése igyekszik elő­mozdítani. Az ily célú rendelkezések sorából különc sen a 6. §. (2) bekezdését és a 11. §. (2) és (3) bekezdését emelem ki. A javaslat éppen ezért nem kíván már előre külön hatósági szerveket létesíteni a javaslatban szem előtt tartott célok megvalósítására, hanem csupán módot kíván nyújtani arra, hogy szükség esetében ilyen külön szerv is létesíthető legyen. Arra az esetre nevezetesen, ha a törvény végrehajtását állandó jelleggel külön szervre lesz szükséges bízni, a törvényjavaslat lehetővé teszi a minisztertanács hozzájárulásával Országos Telepítési Igazgatóság létesítését. Azt, hogy az Országos Telepítési Igazgatóság létesítése nem változtat a föld­mívelésügyi miniszternek, illetőleg a kormánynak a törvény végrehajtása körében tett intézkedésekért való alkotmányos felelősségén, a javaslat annak kiemelésével kívánja érzékeltetni, hogy az igazgatóság a földmívelésügyi miniszter tárcája keretében létesülhet. A 3. §-hoz. A javaslat annak következtében, hogy a kisajátításhoz hasonló állami beavatkozást csak a javaslatban szigorúan körülírt objektív előfeltételek mellett engedi meg és nem tesz lehetővé oly széles körben beavatkozást, mint aminőt a megváltási jog szabályozásával az 1920 : XXXVI. törvénycikk meg­engedett, nem követi az idézett törvénycikknek azt a megoldását sem, amely az állami beavatkozás lebonyolítását bírói szervre bízta. A végrehajtás körébe vágó intézkedések természetének is leginkább az felel meg, hogy a végrehajtás köz­igazgatási feladat legyen. A javaslat sem hagyta azonban figyelmen kívül, hogy különösen az ingatlanok átengedésére kötelezés, tehát ingatlanok tulajdonának elvonása, illetőleg a kényszerhaszonbérletek létesítése erősen érinti az egyes ingat­lantulajdonosok, valamint más érdekeltek — különösen az elvont ingatlanokra bejegyzett jelzálogos hitelezők — magánjogait és ezért a legszélesebb körben, bizonyos vonatkozásban az 1881 : XLI. törvénycikkben foglalt kisajátítási tör­vényben megszabott kereteken túlmenően is (1. 21. §. (2) bek.), bírói jogvédelmet biztosít az érdekelteknek. A bírói jogvédelem szabályozása során a szakszerűséget, az ügyek minél gyor­sabb lebonyolítását és a jogegység minél teljesebb biztosítását kellett szem előtt tartani. Arra való tekintettel, hogy a törvény végrehajtását a kormányhatóság fogja eszközölni, jogorvoslati fórumként elsősorban a m. kir. közigazgatási bíróság ki­jelölését kellett megfontolás tárgyává tenni, minthogy a kormány hatóság intéz­kedései elleni panaszok elbírálására jogunkban rendszerint ez a bíróság van hivatva. A m. kir. közigazgatási bíróságot azonban a tulajdonképpeni hivatásától elvonná és szervezetével sem lenne összhangban, ha ezt a bíróságot ingatlanok becsértéké­nek megállapításával és általában a magánjogi perekben felmerülőkhöz hasonló jogviták eldöntésével terhelnénk. Egyébként a közigazgatási bíróság felállítása sem okozott változást az 1881 : XLI. törvénycikknek azokon a rendelkezésein, amelyek a kisajátítással kapcsolatos kártalanítási eljárást a rendes bírói fórumok elé utalták. * A javaslatban szabályozott panaszok elbírálására hivatott szervként meg­fontolás tárgya lehet az Országos Földbirtokrendező Bíróság, amelyet hasonló feladatok megvalósítása hívott életre. Ez a bíróság azonban eredeti feladatát immár betöltötte, a törvényhozás elvben már az 1928 : XLI. t.-c. 17. §-ában el­határozta a megszüntetését és későbbi törvények, különösen az 1931 : XXXV. és az 1933 : XVIII. törvénycikk a tényleges megszüntetés mielőbbi lebonyolí­tása érdekében tartalmaznak rendelkezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom