Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
48 104. szám. Bár kétségtelen, hogy mind a szakszerűség, mind a jogegység szempontjából az Országos Földbirtokrendező Bíróság jogorvoslati fórumul a legalkalmasabb lenne és bár ez a megoldás alkotmányjogi szempontokból is járt utakon haladna, mégis a javaslat ezt a megoldást az ismertetett helyzetben az alábbi okokból ejtette el. A javaslat nem néhány év alatt lebonyolítandó akciószerű intézkedéseket tervez, hanem az általános indokolásból kitűnően állandó jellegű tevékenység folytatására gondol, állampénzügyi szempontból sem lenne tehát megindokolható —- még a fennálló rendkívüli helyzet figyelmen kívül hagyása esetében sem — hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság, mint különálló magasrangú bírói testület csupán a javaslat végrehajtásával kapcsolatosan évenkint előreláthatóan aránylag csekély számban felmerülő ügyek elintézése céljára hosszú időn át fenntartassék. Emellett az ügyeknek az ország egész területéről a fővárosba koncentrálása nem is lenne célszerű, mert előreláthatóan gyakran lesz szükség a helyszínen szemle és becslés tartására, ami az Országos Földbirtokrendező Bíróság eljárását akkor is nehézkessé tenné, ha ezeket az eljárásokat kiküldött bíróra vagy megkeresett bíróságokra bízná. A kifejtettek alapján a javaslat csak a meglévő rendes bírói fórumok sorában kereshette a jogorvoslatok elbírálására hivatottakat. A rendes birói fórumok közül a kir. Kúria a gyakran bizonyításfelvétellel járó eljárásokkal nem lenne terhelhető és ezenfelül a Kúria hatáskörébe utalás ellen szólnak a fővárosba koncentrálással kapcsolatban felhozott azok a célszerűségi szempontok is, amelyekről az Országos Földbirtokrendező Bírósággal kapcsolatosan már volt szó. A kir. járásbíróságok és kir. törvényszékek azért nem jöhetnek szóba, mert e bíróságok döntésével szemben a jogorvoslat kizárása szétágazó és ezért nem megnyugtató gyakorlatra vezethetne, a további jogorvoslat megengedése viszont az eljárást igen hosszadalmassá tenné. A legmegfelelőbb megoldásként kínálkozott tehát a kir. ítélőtábla jogorvoslati fórumként kijelölése. A kir. ítélőtábla mint fellebbezési bíróság bizonyítás felvételére az általános perjogi szabályok szerint is hivatott, megvan a szükséges helyismerete, mint felsőfokú bíróság a kormányhatóság rendelkezései elleni jogorvoslat elbírálására alkalmas. Tekintettel arra, hogy az ország területén mindössze öt ítélőtábla működik,' ezen az úton a jogalkalmazás kívánatos egységessége a további jogorvoslat kizárása mellett is biztosíthatónak látszik, különösen a 3. §. negyedik bekezdésében rendeletre utalt oly szabályozás mellett, amely az egységes jogalkalmazást intézményesen biztosítani fogja. Ami a 3. §. szövegét illeti, az (i) bekezdés a jogorvoslati fórum kijelölését tartalmazza, utalva arra, hogy bizonyos esetekben a pénzügyminiszter (ingatlanok köztartozások lerovása céljára átadása, VI. fejezet), illetőleg a honvédelmi miniszter (98. §.) határozata ellen van panasznak helye, a (?) és (3) bekezdés a legfontosabb eljárási szabályokat emeli ki, különösen a határozatok kézbesítésének szabályait és a panasz beadásának határidejét. A panasz beadásának határidejét a javaslat 30 napban állapítja meg, ami összhangban áll a kisajátításról szóló 1881 : XLI.'t.-c. 44. §-ának (2) és (4) bekezdésé-vei. Végül az utolsó bekezdés az eljárási és ügyviteli szabályok rendelettel megállapítására tartalmaz felhatalmazást. II. fejezet, A törvény céljára felhasználható ingatlanok. Az általános indokolás már kifejtette, hogy a javaslat minő ingatlanok felhasználása útján kívánja céljait megvalósítani. Ezeknek az ingatlanoknak különböző csoportjaira vonatkozóan tartalmaz a II. fejezet rendelkezéseket, amelyek-
