Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 105 a szakszerű vezetés, útbaigazítás intézményes biztosítása. A tanulni kívánó gazda nyilván a saját j,obb boldogulása érdekében is szívesen fogja venni az ő segítségére rendelt különleges szerv jóindulatú tanácsait és felvilágosításait. Egy ilyen szervnek a létesítése módot fog nyújtani arra is, hogy az okszerű gazdálkodás folytatását az arra rendelt szerv ellenőrizze és közvetlenül észlelje azt, ha a birtokszerző olyasmit tesz, ami kifogás alá esik, illetőleg az 55. §. (i) bekezdése 3—5. pontjai szempontjából esetleg a kimozdításra is alapul szolgál. A fentiekben vázolt feladatok szolgálatára kívánja rendelni a javaslat az úgynevezett telepfelügyelőket, akiknek kirendelését nem teszi ugyan rendszeressé, de arra mégis azzal is módot kíván nyújtani, hogy díjazásuknak a telepítési alap terhére való fedezését is lehetővé teszi. A telepfelügyelőtől természetszerűleg elsősorban a kifogástalan szakértelmet kell megkívánni és éppen ezért erre a feladatra elsősorban az okleveles gazdatisztek vannak hivatva. Az okleveles gazdatisztek sorából is elsőbbségben részesíti a javaslat azokat, akik éppen valamely birtoknak a javaslat értelmében való felhasználása nyomán vesztik el állásukat. A 96. §-hoz. A javaslat 6. §-a módot nyújt arra, hogy a hitelintézetek és pénzkölcsön nyújtásával foglalkozó cégbejegyzésre kötelezett vállalatok által árverésen megvett ingatlanokat az állam telepítés céljára átvegye. A javaslat az ilyen ingatlannak az átengedése esetében is a teljes becsértéket fizeti meg és a javaslat még arra sem nyújt módot, hogy az ilyen ingatlanok egyelőre csak kishaszonbérletbe vétessenek át. A javaslatnak az az eljárása, hogy az ellenértéknek megállapításában teljesen figyelmen kívül hagyja azt az árverési vételárat, amely mellett az átengedésre kötelezett az ingatlanhoz hozzájutott, az árverésen szerzett tulajdon hatályának teljes elismerésén alapszik. Ez az eljárás, azonban adott esetekben arra a visszás eredményre vezethet, hogy az árverési vevő az ingatlanért az államtól lényegesen magasabb összeget kap, mint amennyit azért áldozott. Visszás e.: az eredmény különösen azért, mert a magánjog szabályai szerint az árverési vevő a volt ingatlantulajdonossal szemben fennálló követeléséből csak annyit köteles kielégítettként elszámolni, amennyit követelésére az árverési vételárból soroztak. Ehhezképest tehát, ha például az árverési vevő követelése 12.000 pengőt tett ki és ő az ingatlant 9000 pengőért vásárolta meg, amely összegből neki mint első helyen bekebelezett jelzálogos hitelezőnek az előnyös tételek kielégítése után 8000 pengőt soroztak is, a követelésből 4000 pengő a végrehajtást szenvedő adóssal szemben akkor is fenn fog maradni, ha az átengedésre kötelezés alkalmával az ingatlan becsértékét esetleg éppen a hitelintézet panasza folytán a bíróság 15.000 pengőben állapítja meg, ami végeredményben annyit jelent, hogy a vételárnak a kincstár részéről történő letörlesztése után a hitelező 12.000 pengő követelése fejében 15.000 pengőt fog megkapni és még mindig fenn fog maradni adósával szemben 4000 pengő követelése, amit, ha sikerül egyéb vagyonból behajtania, az előnyös tételek kiegyenlítésével elvesztett 1000 pengő számításba vétele mellett is összesen 6000 pengő tiszta nyereséget könyvelhet el. Ezen a visszásságon kíván a javaslat azzal a rendelkezéssel segíteni, hogy ilyen esetben a hitelezőt a többletnek az adós javára írására kötelezi, hacsak az árverési vétel nem történt olyan régen (több mint hat éve), hogy az ilyen elszámolás most már alig lenne végrehajtható és egyszersmind olyan időben, amikor az árverési vételárakon még a mezőgazdaság válsága nem éreztette a hatását. Ennek a rendelkezésnek sohasem lehet az a következménye, hogy az árverési
