Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
106 104. szám. vevő károsodást szenvedjen, legfeljebb — mint a felhozott példa esetében is — az elért nyereségtől eshetik el, de még ettől a nyereségtől sem fosztja meg a javaslat akkor, ha a követelésére az átengedésre kötelezés előtt már kielégítést nyert. Az árverési vételár és a kártalanítási összeg közötti különbözetet természetesen nem lehet egymással nyersen szembeállítani, hiszen az ingatlan árverési vételével felmerültek a vevőnek olyan kiadásai is, amelyek a végrehajtást szenvedő személyes tartozását nem növelték és az árverési vevő beruházásokat is teljesíthetett a tulajdonában álló ingatlanra. Ezeknek a kiadásoknak és költségeknek az igazságos számításbavételét is biztosítja a javaslat 96. §-ának (2) bekezdése. A 97. §-hoz. Az 1921 : XLV. t.-c. 58. és következő §-ai az Országos Földbirtokrendező Bíróság feladatává tették a vagyonváltság földben lerovására vonatkozó kötelezettség megállapítását és a földrészletek kijelölését. Minthogy a javaslat 4. §. (i) bekezdésének 1. pontja a vagyonváltság címén az állam tulajdonába jutott ingatlanokat is a javaslat céljára rendeli és így a felhasználással kapcsolatos tennivalók a földmívelésügyi miniszternek, esetleg az Országos Telepítési Igazgatóságnak az ügykörébe kerülnek, mellőzhetetlen a javaslatnak az a rendelkezése, amely az Országos Földbirtokrendező Bíróságot ebben a vonatkozásban megillető hatáskört a földmívelésügyi minisztere ruházza át. A hatáskörnek ez az átszállása egyébként hivatva van az eljárás gyorsabb lebonyolítását biztosítani és összhangban áll az Országos Földbirtokrendező Bíróságra vonatkozó újabb jogszabályokkal is, amelyek — különösen az 1931 : XXXV. t.-c. 2. §-a — máris több vonatkozásban a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utaltak olyan intézkedéseket, amelyek azelőtt az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe tartoztak. Tekintettel a vagyonvált ságföldek jellegére és a javaslatnak azok tekintetében — különösen a 72. §. (2) bekezdésében — elfoglalt álláspontjára, a javaslat ebben az ügykörben a pénzügyminiszterrel egyetértve való eljárást mondja ki. Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben eddig bírói fórum járt el, a javaslat ezentúl sem kívánja az érdekeltektől a bírói jogvédelmet megvonni, hanem a kijelölő határozat ellen a tulajdonosnak panaszt enged, amelynek elbírálására a 3. §. értelmében a kir. ítélőtábla van hivatva. A 98. §-hoz. A javaslatnak a kimozdításról és a visszavásárlásról szóló IX. fejezete alkalmas arra, hogy a javaslat alapján létesülő kisbirtokokhoz hasonló, már meglévő birtokok esetére is kiterjeszthető legyen és ezzel legalább a speciális kisbirtoktípusok több kategóriája kerüljön az említett vonatkozásokban egyforma jogszabályok uralma alá. Az 1820/1917. M. E. számú rendelettel szabályozott haditelek, a hadigondozási célra létesült telepek, valamint az 1933 : VII. t.-c. 32. §-a első és második bekezdésében meghatározott anyagi eszközök felhasználásával juttatott ingatlanok azok, amelyekre a javaslat az említett fejezet rendelkezéseit máris kitérj eszthetőnek találta. Az említett kisbirtokok rendeltetésére figyelemmel a javaslat a földmívelésügyi miniszter helyett a kormányhatósági intézkedéseket elsősorban a honvédelmi miniszter hatáskörébe utalja, aki a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve fog eljárni. Ezeknek a birtokoknak a különleges rendeltetésével függ össze az is, hogy a javaslat a kimozdítási okokat is megfelelően kiegészíti. A 99. §-hoz. A javaslat csupán egészen szűk körben tartotta szükségesnek speciális büntetőjogi tényálladékok felállítását és csupán három olyan cselekményt nyilvánított kihágásnak, amelyről feltehető, hogy a már fennálló büntető jogszabályok mellett esetleg megtorolatlanul maradnak.
